KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hurrikán

Deli Bálint Attila

 

Készültem. Troellből, a rendezőből csakúgy, mint az élményre. Legelőször is átkutattam az emlékezetemben felhalmozódott lim-lomot, s amit olvastam valaha. Ilyesmik kerültek elő: „a svéd filmművészet reménysége”, „Bo Widerberg operatőre” (Gyerekkocsi), „az 1965-ös Moszkvai Fesztiválon jutalmazott skandináv koprodukció – 4x4 – svéd epizódjának rendezőjeként maga is a díj részese”. Troell, az amatőrből lett rendező, első nagyjátékfilmjében – Íme, az életed – a svéd munkásmozgalom „múltjára” irányította a felvevőgépet. Az ezt követő művekből „trilógia”-ként tartja számon a filmtörténet a Kivándorlók, az Új haza és A farmer felesége című – hazánkban nemrégiben vetített – filmeket. Megannyi – bár élében egyre lekerekedőbb – kritikai közelítés, megannyi igényesen megfogalmazott társadalmi-emberi életszituáció.

A Hurrikán – rossz filmek. így többesszámban. Mert legalább... hány is? Indul a sztori – love-story. Színhely: az USA gyarmata, parányi Paradicsom, ráadásul sziget. Idő: 1920. Az alig álcázott „steril” alaphelyzet és a múlt kosztümjébe bújtatott jelen senkit se tévesszen meg: Troell a jövőről kíván szólni, igaz, általánosan, „csak úgy”. A kormányzó hófehér leánykája, festői képességeit gyakorlandó, Keletről érkezik atyjához a színek birodalmába. Természetesen az első pillantásra beleszeret a sziget ifjú, bennszülött törzsfőnökébe, íme a cím „szimbolikus” jelentése: a két fiatal kölcsönös vonzalma hurrikánként söpör végig érzékeiken. És így tovább. A tabuk megtöretnek és elszabadulnak az előítéletek: fenekedik egymásra a makulátlan Természet és a korcs Civilizáció. A fehér főnök egy betiltott barbár rítus gyakorlása ürügyén börtönre ítéli a bennszülött főnököt. Az, – hiszen a szabadság foglya – folyton-folyvást megszökik, de sikertelenül, amíg az ifjú (immár) asszony a segítségére nem siet. Ennyi az egyik szál: love-story, amelyet Troell a western dramaturgiai vázára fűz.

Üldözésjelenet – nyílt vízen. Jő a hurrikán. Az igazi. És ezzel kezdetét veszi az apokaliptikus vízözön, avagy a katasztrófafilm. Ez a hurrikán azonban nem emelkedik szimbólummá, a rendezői önkény idézi elő. Üldöző és üldözött hiába köt ki a szigeten, világvége idején nincsen rév: a hullámok elsöprik a lakosságot, a templomot, a kormányzói rezidenciát. Igen, persze, Noé és az ő felesége, avagy a bibliai írmag-pár megmenekül. Lévén a Szerelem az egyetlen valamirevaló mentőöv. Ahogy egy nézőtársam summázta: „A szerelem mindent legyőz”. Nem, sajnos nem győzött le a szerelem semmit – csak a túlélés mai mítoszának hitvány kis illúzióját láthattuk viszont Troell víziójában.

Ha meggondolom, ilyen unalmas apokalipszist, vagy apokalipszisben ilyen unalmasat, pusztán mennyiséggel érvelőt – én még nem láttam. A katasztrófa képei, de ugyanígy a bennszülöttek rítusai, ellentétbe állítva a kormányzó estélyével, megannyi látványos – és pompásan fényképezett – szemrevaló alkalom, hogy elfeledjük: Troellnek nincs saját mondanivalója. Példázata hódolat a divat-pesszimizmus előtt, kincstári optimizmusa merő banalitás. Akárha valamely – ördöggel? producerrel? – kötött szerződésnek tenne eleget.

„Ereje abból adódik – mondta Liv Ullmann Troellről, közös munkájukra emlékezve –, hogy egyszerre rendező, operatőr, fotós, hangmérnök. Egyszerűen mindent csinál.” A svéd filmművészet e mindenese Hollywoodban – most? végleg? – kiadta kezéből a kamerát. A Hurrikánt Sven Nykvist fényképezte. Hogy Troell nyert-e vele? Igen is, meg nem is. Igen, mert filmjének fényképezése ritka és maradandó élmény forrása. Veszített, mert bár az ő neve alatt fut a film – mégis Nykvist műve lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7217