KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Nincs kegyelem

Bírák és vamzerek

Vajda Judit

A Csudafilm súlytalan bohózata után Ragályi Elemér operatőr-rendező kőkemény valóságdrámát alkotott.

 

A Nincs kegyelem már az első perctől kezdve rendkívül erőteljes: nyers fekete-fehérben, brutális közelikkel és szuperközelikkel egyenesen a közepébe, egy rendőrségi vallatásba vágva kezdi el az alcímben (P. D. emlékére) jelzett Pusoma Dénes, filmbeli nevén Suha Dénes tragikus történetét. Hogy a premier- és szuperplánok dinamikus használatával nem a nézői azonosulás megteremtése, hanem a hatáskeltés az alkotó célja, akkor válik egyértelművé, amikor sorra kapjuk az újabb dinamikus vizuális eszközöket: egymásra vágott extrém szögekből, alulról, a börtönlépcső alól, majd felülről, egy drótkerítés mögül követhetjük, ahogy a kihallgatott rabot zárkájába visszakísérik.

Az erőteljes vizualitáshoz a filmben hangsúlyos dokumentaritás társul: az eredeti helyszínen forgatott bírósági jelenetektől a lepukkant rendőrségi irodában villódzó, ugráló képernyőjű számítógépen át a hiteles szóhasználatig minden elem azt szolgálja, hogy a Nincs kegyelem minél pontosabban idézze fel a megtörtént eset körülményeit. Pusoma Dénes esetéről korábban dokumentumfilm is készült Daráló címmel, Komenczi Norbert rendezésében, a Ragályi-film maga pedig Magyar Elemér dokumentumdrámáján alapul.

A dokumentarista jelenetekkel éles ellentétben állnak ugyanakkor azok az eszközök, melyekkel Ragályi egyéníteni akarja hősét, a jogi nyelv és eljárásrend útvesztőjében végzetesen elveszett kisembert. A főcím alatt látható, a főhőst különböző életkoraiban ábrázoló fotók ugyan még egyformán szolgálják a hitelességet és az egyénítést, ám ezt követően mindez élesen kettéválik. A valószerű, realista jeleneteket a gyilkossággal gyanúsított Suha víziói, álmai és rémálmai ellenpontozzák, melyek egyszersmind apró részekre is tagolják a filmet. Tárgyalóteremben zajló orgia az összes bemutatott figura részvételével, a vádlottat biztató (sőt csábító) bírónő, azaz a vágyálom, a visszájára fordított valóság jelenik meg a börtönben senyvedő férfi látomásaiban.

Habár az erős kezdés kemény, brutális, valósághű művet ígér, a szubjektivizáló eszközök gyengítik a hatásos realizmust, ahogy a többszörös flash-backek is (például amikor Suha a zárkában felidézi kihallgatását, melynek során pedig az áldozat meggyilkolásának napjára emlékszik vissza) inkább gátjai a megértésnek: a Nincs kegyelemhez talán jobban illene az egyenes vonalú, célra tartóbb elbeszélésmód.

Ragályi Elemért nem a társadalmi-szociológiai háttér érdekelte, hanem a törvénytől sújtott ember. A több mint tíz évvel ezelőtt gyilkosságért ártatlanul elítélt, börtönbe zárt, végül csupán a véletlennek köszönhetően kiszabadult Pusoma Dénes szomorú véget ért története mindazonáltal alkalmas arra, hogy megjelenítse és szimbolizálja a többi hozzá hasonló – többnyire roma – sorstársa ügyét, amikor közvetlen bizonyíték nélkül, jobb híján vagy a társadalom nyomására ítéltek el vétleneket. Gondoljunk csak Burkáékra (akik ugyan végül szerencsésebben jártak, de előtte közel hat évig ültek ártatlanul), a Gán fivérekre (akiknél a bíróság „primitívségükre” hivatkozva csökkentette kártérítésük összegét) vagy arra a közelmúltban történt esetre, amely mindennél aktuálisabbá teszi Ragályi művét: Pusoma esetéhez hasonlóan a vak véletlennek köszönhetően derült ki, hogy Kaiser Ede mindezidáig ártatlanul ült – legalábbis a móri mészárlás miatt.

A kezdeti részletezés után a Nincs kegyelem néhány kulcsfontosságú momentuma (például a beismerő levél megírása) és tragikus végkifejlete balladai homályba vész. A film valószínűleg jobban kibontaná a történet részleteit, ha az alkotók eredetileg nem feszes, 70 perces tévéfilmnek szánták volna (Fekete fehér címmel a művet idén februárban be is mutatta a Duna Televízió), Nagypál Gábor tökéletes alakítása azonban így is átélhetővé teszi az alkotást. Bemutatkozó nagyjátékfilmje, a kevésbé sikerült Csudafilm után így Ragályi Elemér ezúttal rendezőként is igazán értékes művet hozott létre, mellyel méltó emléket állít egy ártatlanul és jogtalanul szenvedett embernek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8985