KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Teljesen idegenek

Baski Sándor

Perfetti sconosciutiolasz, 2016. Rendezte: Paolo Genovese. Írta: Paolo Costella és Filippo Bologna. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Maurizio Filardo. Szereplők: Giuseppe Battison (Peppe), Anna Foglietta (Carlotta), Marco Giallini (Rocco), Edoardo Leo (Cosimo), Valerio Mastandrea (Lele). Gyártó: Lotus Productions / Medusa Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A Kutyaszorítóban kultikus asztali nyitójelenete ma már nem ismétlődhetne meg ugyanúgy. Ha legalább kettőnél több ember összeül, közülük valaki mindig kivonja magát a társalgásból hosszabb-rövidebb időre, hogy belemerüljön a telefonjába. Mégis, ahhoz képest, hogy mindennapjainkat mennyire átalakították az okoseszközök, a filmek és a sorozatok többségében csak kommunikációs eszközökként jelennek meg. Dramaturgiai funkciójuk nagyon is jelentős, de az, hogy a kapcsolatainkra, szokásainkra és a gondolkodásunkra milyen hatással vannak, ritkán kerül szóba. Paolo Genovese dramedyje látszólag üdítő kivétel. A Teljesen idegenekben hét régi barát tanulságos kísérletbe fog: a közös vacsora során minden beérkező hívást kihangosítanak, és felolvassák egymás szöveges üzeneteit. A megválaszolásra váró kérdés, hogy vannak-e titkaik egymás előtt, és digitális profiljuk vajon azonos-e azzal, akit élőben alakítanak? Az ötlet ellen senki nem mer tiltakozni – az fel is érne egy beismerő vallomással –, de a kínos feszengések előrevetítik a borítékolható bonyodalmakat.

A könnyed hangulatban induló este szép lassan fordul át a privát élethazugságok terápiás jellegű lajstromozásába, kiderül, hogy nincsenek a társaságban makulátlan jellemek, aki az egyik pillanatban még morális fölénnyel ítélkezik, a következőben maga is magyarázkodásra kényszerül. A feltáruló titkok persze nem ugyanolyan súlyúak, van, aki nyomós okból nem oszt meg fontos információkat még a házastársával sem, és van a hűtlenségnek és álszentségnek az a minősített esete is, amelyért már nem járhat feloldozás.

Menet közben válik egyértelművé, hogy az okostelefonok csak katalizátorok, akár ki is lehetne iktatni őket a történetből, a lényeg nem változna. A Teljesen idegenek úgy reflektál egy aktuális jelenségre, hogy közben semmi újat nem állít az emberi kapcsolatokról – a Black Mirror társadalom- és technológiakritikája helyett inkább a klasszikus olasz komédiák hagyományát folytatja. A tanulság, amit levon, banális, a filmvégi csavarnak köszönhetően mégis sikerül feltennie egy olyan kérdést, amely sokkal fontosabb és érdekesebb, mint a kiinduló dilemma: vajon akkor járunk jobban, ha kitudódnak, vagy egészségesebb, ha rejtve maradnak életünk titkai?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12999