KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazság nevében

Elek Kálmán

 

Arnold Schwarzenegger két szerepben hiteles: amikor gépet játszik, illetve amikor a gép paródiáját játssza. Schwarzenegger, ez az öregedésnek indult ráncos hústorony, olyannyira abszurd jelenség, hogy nincs az a valós környezet, amibõl ne tûnne ki ormótlanságával. Ezért aztán minden arra irányuló filmes próbálkozás, amely emberi (érzõ!) lényként akarja bemutatni hõsünket, hamvában holt vállalkozás. Ugyanúgy röhejes gyerekével játszó családapaként, mint családját gyászoló hõs tûzoltóként. A példa a lehetõ legfrissebb, Az igazság nevében nyitányából való. Arnold, az akcióhõs, legfélelmetesebb ellenfelével, az érzelmek színészhez méltó kifejezésével küzd. Nagy megkönnyebbülés neki is, nekünk is, amikor végre (de nem elég hamar), a gyilkosok után eredhet. A nemzet és hõsünk ellensége egy: a terrorista. Az igazság nevében a szeptemberi eseményekre való tekintettel a tervezettnél csak hónapokkal késõbb került ki a dobozból. A film elején pokolgép robban egy amerikai nagyváros kellõs közepén, civilek tucatjainak halálát okozva. A jelenet még akkor is szíven üt, ha tudjuk, rendeltetése itt csak annyi, hogy Arnold késõbb jogos felháborodásában dönthesse romba a terroristáknak otthont adó Kolumbiát. Az igazság nevében a Jack Ryan-szériából való Végveszélyben ócska paródiájának hat. Mindkét mozi ugyanaz akar lenni: az értelmet célzó thriller, a zsigerekre apelláló akciófilm és a nemzeti érzelmeket ébren tartó hõstörténet keveréke. Ugyanaz a hõs­ük (a cserkészlelkû dicsõ amerikai), ugyanaz a helyszínük (a kolumbiai drogháború hadszínterei), ugyanolyan könnyedén és magasról lesajnálhatók, s ugyanúgy nem akarnak mást, mint hollywoodi módra szórakoztatni. De ez csak az egyiknek sikerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2529