KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Félálom

Leltáron kívül

Székely Gabriella

 

Rózsa János filmje, Kardos István forgatókönyve alapján részletes pontossággal számol be 1989-es évünk második feléről. Szociológiai vizsgálódásait a rendező ezúttal ismét a csavargó intézeti gyerekek, autófosztogató kamaszok, kistolvajok szemszögéből végzi. Ők a hősei történetének, amely itt pereg előttünk nap nap után, koszos aluljárókban, Fekete Lyukakban, piaci szerencsejátékosok között, a peep show-k hívogató neonjának fényében.

1989 késő nyara. Zöld határon szatyorral menekül az erdélyi család, a távoli rokonnál, egy aládúcolt romos pesti bérházban kapnak menedéket. Szűkösen vannak, pedig a házigazda nincs is itthon, szívinfarktussal haldoklik a kórházban. Kihúzzák valameddig, amíg továbbutazhatnak... Sóvárogva bámulják a tévé képernyőjét, ahonnan boldog kelet-németek mosolyognak rájuk: nekik sikerült, előttük felnyíltak a sorompók. De Rita, a szép tiszta tekintetű erdélyi magyar kamaszlány is átlépi eddigi élete határait, amikor Zoli, a pesti rokonfiú mellé szegődik, és megmártózik a kamasz alvilág sötétjében. Zoli után megismeri Attilát, aki börtönben ülő bátyját akarja kiszabadítani, erre szervez éppen akciót. Nem igazi nehézfiúk ők; érzelmesek, szeretetre vágynak és készséggel adnak is belőle, ha valaki igényli. Zoli kismagnójába diktálja a világról alkotott véleményét, Attila börtöntöltelék bátyjáért áldozza fel magát, Rita nem találja helyét semmilyen világban, hiába ölti magára csöves barátainak jelmezét. Az utcára lökte őket a törődésre képtelen család, társadalom, politika. Magányosak, összekapaszkodnak, mint harminc évvel ezelőtti filmhős elődeik a Négyszáz csapásban, s hogy világos legyen a filmtörténeti utalás, a rendező kedvükért fel is újíttatja, kiplakatíroztatja Truffaut remekét az egyik körúti moziban...

És végül megjelenik a francia új hullám és az olasz neorealizmus Magyarországon született késői szerelemgyereke, Csorna. Csorna, a kis csavargó, aki az intézetbe csak aludni jár, meg fürdeni, ha nagyon elkoszosodott, életét az utcán tölti. Ő az autókat megszálló ablakmosó gyerekek bandafőnöke, aki kapcsolatai révén átállíttatja a piros lámpákat, hogy társainak több idejük legyen a munkára. Aki alulnézetből látja a kockát az „itt a kocka, hol a kocka” játékos gyufásdoboza alatt, és részesedésért súg is a szerencsét próbálónak. Aki a bolti pénztárfiókból cseni a vásárláshoz szükséges pénzt, aki Teréz anya ingyenkonyháján is megfordul, ha szakembert keres valamelyik akciójához. Ő Csorna, akit részeges apja küldött az utcára pénzt keresni, lopni, hogy befejezhesse végre kétszintes kültelki házukat, ahol Csornának külön fürdőszobája is lesz, mennyezetig csempével és nagy fürdőkáddal.

Ő Csorna, aki tanúja Zoli, Rita, Attila szemérmesen bimbózó kapcsolatának meg a szerencsétlen félhülye Lacika, a túlkoros intézetis esdeklő vágyakozásának Rita után. Tanúja a véletlen, ám sorsszerűén bekövetkező tragédiának, a bűnösök bűnhődésének, amikor a szerelemért gúnyolt, megalázott Lacika szíven szúrja Zolit. A pályaudvari büféből hozza éppen tálcán a kólákat barátainak a váratlan gyilkosság pillanatában. A dráma az ő tekintetéből sugárzik.

A Csornát játszó Szabó Dani az, aki meggyőzi nézőit, hogy ez a kifundált leltár-valóság, a gondosan összeválogatott rekvizitumokkal – mégis igaz. Igaz, ha ő látható a vásznon. Személyisége megbűvöli a többi amatőrt is, Újvári Csaba, Visy Bernadett, Gazdag Zsolt és Hajdú Szabolcs egészen más hangon beszélnek, másképpen mozognak, ha ő jelen van.

Ez a kisfiú nem gyerekszínész. Valami különös képességgel áldotta meg a sors. Olyan feladatokat hajt végre, olyan szerepet él meg, amelyet röpke tizenegy éve alatt nem tapasztalhatott, aligha láthatott. És amikor jelenlétének fénye kialszik, ott állnak üresen, tolakodóan az információs díszletek, mint például a karácsonyfa alól sugárzott bukaresti forradalom tévés felvételei.

Szerencsére Rózsa János a Magyar Köztársaság októberi kikiáltásáról, a köztársasági elnök választását eldöntő novemberi népszavazásról és a közelgő választásokra készülő pártosodó közélet eseményeiről nem tudósítja nézőit.

Szabó Dani varázslata bizonyítja, hogy nem a kipipálható valóságdarabkákból, a „pontosan olyan, mint az életben” reflexétől valóságos a kép a vásznon. A Félálom hőseinek számkivetettségét, drámáját a külsőséges mozaikigazságok nem hitelesítik. Rita nem a Ceauşescu-rendszer embertelensége miatt nem találja helyét a világban, Zoli kismagnóba suttogott keserveit sem magyarázza ennyire halmozottan hátrányos helyzete. Pedig a moziban bármit elhiszünk, ha képesek elhitetni velünk. Csorna képes rá. Holott tudjuk, hogy Szabó Daninak hívják. A valóság és annak ilyen-olyan mása között meglehetősen bonyolult a kapcsolat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4180