KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmaim asszonya

Hirsch Tibor

Az Álmaim asszonya szelíden uszító mozidarab. „Nép, felekezet, faj”, valamint „lakosság egyes csoportjai” (BTK) helyett az egyik – a női – nem ellen kelt indulatokat. Egy órával a vetítés után a férfinéző valami semmiség miatt bele fog kötni partnernőjébe, csúnyán összevesznek, és nem fogják tudni, hogy miért. Nem baj, másnap, ha mégis kibékülnek, megint elmehetnek moziba, és megnézhetnek egy olyan filmet (van ilyen az aktuális kínálatban), melynek végére a hölgy kezecskéje szorul ökölbe, teljes joggal, legalábbis arra a világra vonatkozóan, ahol a dramaturgia ura éppen igazságot oszt.

Dúl a nemek harca. Követhető gazdasági életben és politikában, magasművészetben és filozófiában. Minthogy ez is egyike a fontosnak látszó ezredvégi csatasorozatoknak, természetes, hogy Hollywood is veszteget rá néhány népszerűsítő produkciót. Az Álmaim asszonya egyike a mozijainkban éppen futó-mozgó csataképeknek. Gyengécske olajnyomat.

A jelenség csak annyiban érdekes, hogy a férfi-producerek alkalmazásában álló férfirendezők eddig másfajta olajnyomatokkal válaszoltak a filmmel egyidős feminizmus hullámaira. Mindenekelőtt vígjátékokkal, melyben a fölényes férfiak aranyosan komolykodó nőket terelnek vissza a helyes útra. A mostani harc kegyetlenebb. E harcot popularizálni nem vígjátékokkal, hanem krimivel lehetséges. A férfiak már nem fölényesek, hanem kétségbeesettek. A sikeres építész például egyenesen duzzog, amikor kiderül, hogy felesége sose mond igazat. Egy hazugság, egy duzzogás-roham. A feleséget alakító Mädchen Amick el tudja érni, hogy a hazugság-építmény magával a nőiséggel lesz egylényegű, és ezt a férj, keserű kétségektől gyötörve, de méltányolja is: nyilván látta A vágy titokzatos tárgyát (Egyébként sem műveletlen: a post-yuppie korszak érzékeny lelkű sikerembere.)

Bizony, az új nőgyűlölő krimi alapjaiban más, mint a régi nőcsúfoló vígjáték. Vagy akár a nőgyűlölő krimi ős-variánsa. Hiszen például Humprey Bogart A máltai sólyomban végig megengedhette magának, hogy férfias maradjon. A mi építészünk viszont duzzog és kételkedik, szemrehány és lamentál. Aztán felrúgja a fair play szabályait. A döntő pillanatban csúnya és túl egyszerű csapdát állít. Tanulság: a nőgyűlölő hite szerint a női rafinéria ellen nőies rafinériával lehet harcolni. Nő-szubsztancia ellen nő-mimikrivel. Az olajnyomat hajdan chevalier-erényeket ábrázolt. Mostantól a lovagiatlanság dicsérete következik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=868