KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ház a tónál

Géczi Zoltán

The Lake House – amerikai, 2006. Rendezte: Alejandro Agresti. Írta: David Auburn, Kim Eun-jeong, Yeu Yi-no. Kép: Alar Kivilo. Zene: Paul McCartney, Prince. Szereplők: Keanu Reeves (Alex Wyler), Sandra Bullock (Kate Forster), Shohreh Aghdashloo (Anna Klyczynski), Christopher Plummer (Simon Wyler). Gyártó: Warner – Vertigo – Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

 

2000-ben mutatták be a dél-koreai mozik Eun-Jeong Kim Siworae (A tenger) című édesbús romantikus filmjét, melynek története szerint egy magánéleti krízisek által komorrá tett, egyébiránt ifjú és vonzó nő, midőn elhagyja tóparti házát, levelet hagy hátra a következő tulajnak – ám búcsúüzenete bizarr módon az előző lakó, egy fiatal építészmérnök kezébe kerül. Ők ketten eltérő idősíkon léteznek, a két világ metszetét a postaláda képezi, kapcsolatuk levelezés által bontakozik ki; a sorok szaporodásával felszínes ismeretségük meghitt barátsággá, majd szerelemmé mélyül, ám a vonzalom plátói marad, mert az időcsúszás miatt nem találkozhatnak személyesen.

A film felkeltette az amerikai Warner Bros figyelmét, a stúdió megvásárolta a jogokat, a főszerepekre leszerződtetett egy népszerű sztárpárost (Sandra Bullock, Keanu Reeves), majd felbérelt egy Argentínából importált rendezőt (Alejandro Agresti), ily módon forgatva le a nemzetközi piacra szánt, mérsékelt költségvetésű változatot. Tekintve a fentieket, papírforma szerint a Ház a tónál nézhetetlen katasztrófa, gusztustalan giccs kellene hogy legyen – senki emberfia nem fogadna rá, hogy az adott körülmények közt, ezekkel a színészekkel lehetséges legalább tisztességes munkát végezni.

Kisebb csoda, hogy mégsem így esett. Alejandro Agresti eltagadhatatlan érzékkel oldotta meg a feladatot; a direktor igazodott a főszereplők korlátozott színészi képességeihez, és elegáns kameramunkával, jól válogatott zenékkel támogatva meg a filmet, sikeresen mentette át az eredeti mozi szomorkás báját. Bár a forgatókönyv nem mentes a zavarba ejtő paradoxonoktól és az intellektuálisnak szánt túlkapásoktól, a párbeszédek helyenként kifejezetten szellemesek, bőven akadnak szépen kimunkált epizódok, és a főszereplők közti kölcsönhatás is megteremtődik idővel; ugyan sem Reeves, sem Bullock nem szolgálhatnak különösebb meglepetésekkel, játékuk ez alkalommal mentes a zavaró ripacskodástól.

A nemzetközi koprodukció végeredménye váratlan módon egy meglepően csendes, finom melankóliával átszőtt, minden dramaturgiai mesterkedés ellenére is régimódi love story lett, melyet ihletettnek ugyan túlzás lenne nevezni, de képes rá, hogy megszerezze a néző szimpátiáját.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8704