KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

1895–1995

Artaud, a filmszínész

Az extra

Molnár Gál Péter

Félig színész, némileg költő, nekidurálja magát a festészetnek, drámát tákol, filmszerepekkel jut jövedelemhez, forgatókönyveket ír. A Francia Intézet vetítéssorozatot rendezett a francia kultúra különcfejedelméről, Antonin Artaud-ról.

Berlinből Hollywoodba menekültélben Fritz Lang megáll kis időre Párizsban. Útibalesetként leforgatja Molnár Ferenc Liliomjának változatát (1933). Charles Boyer legutolsó franciaországi filmjeként kerül szalagra ez a színészeti blamázs, benne az akkor még vénecskének ható szalonszínész hintáslegénykedik.

Két snitt szolgál érdekességül. Egy statiszta részvétele. Antonin Artaud, a színházi legenda, misztifikált próféta látható benne vándorköszörűsként. Kifordult szemmel közeledik a mozi-ligetben egy nyavalyatörős külsejű extra… így nevezi a filmgyári nyelv azt, aki statisztánál több, színésznél kevesebb… különleges különc, extraméretű személyiség-bizarr. Artaud kapja a film slusszpoénját: Liliom elhajított, mennyből csórt csillagát fölszúrja csőszbotjára. Tömör, két némajelenete kozmikussá tágítja a mesét. Ő adja Závodszky Liliomnak a sikertelen merénylethez és a sikeres öngyilkossághoz a kést.

Artaud szerepelgetett filmekben: A Jeanne d’Arcban inkvizítor volt, Pabst Koldusoperájának francia változatában a koldulásért ácsingózó jobb napokat látott ifjú. Fritz Lang Liliomjába Georges Pitoëff Liliomjából került át a Comédie des Champs-Elysée-ből (1929). Ott az I. detektívet adta. A Fox cég évekig tervezte a Liliom megfilmesítését. Beleölt hárommillió háború előtti frankot. Pitoëff, a francia-grúz Sztanyiszlavszkij-nevelt megrendezte-eljátszotta a molnári hintáslegényt. „A díszleteket, kosztümöket – nyilatkozza Andersen György magyar hírlapírónak (Színházi Élet, 1934. 16. sz.) –, mint rendesen, magam terveztem. Különösen a mennyország volt érdekes és új. Nem olyan, amilyennek eddig képzelték, vagy ábrázolták. Egy vasúti sínpár meredt fel a magasba (minthogy Liliom a síneken hal meg), aztán mindenben csupa realitás, csak éppen rózsaszín fátylak közt…”

Ebből a játékosan poétikus grúz vurstliból egyedül Artaud került át Lang berlini városligeti könnyfacsarójába.

A Francia Intézet volt szíves egy Artaud-sorozattal kedveskedni. Filmek Artaud-val. Filmek Artaud-ról.

Bardot egykori szerelmese nagy jellemszínésszé érett: Samy Frey remekbejátssza a szanatóriumi szökevény, kávéházi vándorpróféta, féldilettáns-félőrült Artaud-t, a színházi mestert, a potyalesőt, a kábítószerest, a sértettségével zsarolót, a színházi mennyek országát ígérgető, hívő szélhámolót. Samy Frey roppant felöltőben kacsázva jár az utcán, ökleit zsebébe nyomja, katatóniás céltudatossággal. Van egy jelenete Gérard Mordillat és Jerôme Prieur filmjének (Artaud társaságában, 1993), ebben Artaud próbát tart, oktatást ad egy riadt, színészettel próbálkozó leánykának; könnyekig kínozza, ismétlésekkel gyötri, üvölt vele, kegyetlenül hajszolja, vadságot vágyik előcsikarni a szelíd virágból, az őrültet keresi a színészetben, a saját őrületét kívánja viszontlátni tanítványában. Samy Frey hitelesebb Artaudnál.

Antonin Artaud-t szanatóriumról szanatóriumra kezelik húsz éves korától. Elmebeteg. Ópiumevő. Összeférhetetlen. Képtelen a gyakorlatban megvalósítani zavaros elméleteit. Tudákos félművelt. Semmi tudásnak nem járt végére, félfüllel hallott ismereteit kategorikus ködösséggel vetette papírra. Áltudományos kategóriákban fogalmaz. Tanai megtermékenyítőek. Megkerülhetetlenek. Víziói mégsem tévesztendőek össze követőinek mímelt révületeivel. Ők Füst Milán Látomás és indulat a művészetben mintájára a művészetről látomással és hallomással rendelkeznek.

Antonin Artaud a vegytiszta műkedvelő. Félig színész, némileg költő, nekidurálja magát a festészetnek, drámát tákol, filmszerepekkel jut jövedelemhez, forgatókönyveket ír. Engesztelhetetlen. Goromba pokróc. Integrálhatatlan. Nem jut ideje semmit végigcsinálni, végiggondolni, végigkísérletezni. Félbefog-félbehagy. Űzik fantomjai. Űzi fantazmagóriáit.

Antonin Artaud fölszabadítja a művészetek történetében a műkedvelőket. Nemesi levelet ad az outsidereknek. Biztatást az alkalmatlanoknak. Bátorítja a zagyvákat. Fölhatalmazáshoz juttatja a beilleszthetetleneket, a féltehetségeket. Mindazokat, akik homályukat eredetiségnek mutogatják. Zavarosságukat vizionáriusságnak tüntetik föl. Akiknek tudása réveteg, bölcseletük bávatag. Áldását adja a szélhámosokra, akik szemüket forgatják alapos megfigyelés helyett; égre kancsítanak, mivel képtelenek tárgyukra összpontosítani.

Kételyei mindazonáltal megerősítették a jelenkor színházát. Tanai hasznot hajtóan a létezőtől különböző színházat szorgalmazták. Az európainak nevezett teátrumtól eltérő színházi kultúrákra alapozó elmélete kóstolókból álló ismerettel bírt. Rásejtéseit utóbb igazolták tudós gyakorlatok.

Tanai értékesek.

A baj csupán tanítványaival van. Artaud a színháztörténet extrája. Hittérítői a kártevők. Így áll a helyzet a tanokkal és a tanokat terjesztő tanférfiúkkal. A megkövezettek követőivel. Artaud-t életében megkövezték, noha követői érdemelnek kavicsot a fejükhöz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 32-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=880