KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Közép-Európa

Szlovák rebellisek

G. Kovács László

 

Jakubiskóhoz hasonlóan két nemzedéktársát is a szlovák filmművészet klasszikus alkotói között tartják számon. Elo Havetta (1938–1975) csak néhány rövidfilmet és két játékfilmet hagyott maga után: az előbbiek a csehszlovák új hullám kibontakozásának figyelemre méltó dokumentumai, az utóbbiakat pedig (Ünnepség a füvészkertben [Slávnos» v botanickej záhrade] 1969; A mezők liliomai [Ąalie poµné] 1972) a szlovák filmtörténet legkiemelkedőbb alkotásai között tartják számon. Második – elszántan háborúellenes, mélységesen humánus – filmje után Havetta is a diktatúra által holtvágányra kényszerített művészek sorsára jutott, s nem fér hozzá kétség, hogy korai, mindmáig rejtélyek övezte halála szorosan összefüggött a pályáján bekövetkezett töréssel. Duąan Hanák (1938) jóval szerencsésebbnek bizonyult, a Havettával való párhuzam mégsem erőltetett: ő is kevés filmet készített (s a rendezéssel minden jel szerint 1995-ben végleg felhagyott), de szinte mindegyikük emlékezetes, magas művészi színvonalú alkotás. Említsük meg közülük legalább a 322 (1969), A régi világ képei (Obrazy starého sveta, 1972), Rózsaszínű álmok (Ruľové sny, 1976) s a Csendes öröm (Tichá rados», 1985) című filmeket. Akárcsak Jakubiskónak és Havettának, neki is nem egyszer meggyűlt a baja a rendszer vaskalapos, ám éber cenzoraival, hosszú éveken át „sikerrel” nehezítették pályája kibontakozását.

A Talányos beszámoló a világ végéről (Nejasná zpráva o konci světa) cseh címe Jakubisko pályafutásának fordulatát jelzi: Csehszlovákia 1992. december 31-én bekövetkezett felbomlása arra késztette, hogy az alkotói munka lehetőségeit józanul felmérve Csehországba (Prágába) költözzön. Döntése minden valószínűség szerint helyes volt, az önálló Szlovákiában ugyanis rendkívül nehezek a filmkészítés körülményei, lehangolóan kevés új mű születik. A mozifilmek hiányának egyfajta kompenzációját jelenti a színvonalas, érdekfeszítő rövid- és dokumentumfilmek sora, ezek a munkák azonban csak kisszámú közönséghez jutnak el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9506