KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anna bekattanva

Vajda Judit

Caótica Ana – spanyol, 2007. Rendezte és írta: Julio Medem. Kép: Mario Montero. Zene: Jocelyn Pook. Szereplők: Charlotte Rampling (Justine), Bebe (Linda), Nicolas Cazalé (Said), Raúl Pena (Lucas), Manuela Vellés (Ana), Asier Newman (Anglo). Gyártó: Alicia Produce / Sogecine S.A. / Volcano Films. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 118 perc.

 

Julio Medem, Az északi sarkkör szerelmesei és a Szex és Lucia baszk rendezője újabb költői látomással jelentkezett. A rendhagyó szerelmi történetek után ezúttal univerzálisabb témához nyúlt. Főhőséül megint egy fiatal nőt választott – Anát azonban a szerelem misztériumánál sokkal egyetemesebb misztériumok érintik meg. Ismét elvarázsolt, álomszerű világban járunk, melyben művészet, tudomány, politika, vallás, szerelem, halál, misztikum és transzcendens keveredik. Sokféle helyszínt bejárunk Ibizától New Yorkig, miközben hősnőnk külseje többször megváltozik, egyre drasztikusabban. Az eredeti címben szereplő káosz mégsem kívül van, hanem belső: a lány tudatának, illetve tudatalattijának mélyén található.

Anát, a tehetséges spanyol festőnőt egy nap felkarolja egy francia mecénásnő és meghívja madridi villájába, ami afféle művésztelepként működik, ahol azután egy Szaharából származó fiúval, illetve egy regresszív hipnózist alkalmazó pszichológussal való találkozás minden racionalitást felborít. Az eseményeknek emellett nyugtalanító zöngét ad a vészjósló prológus és az, hogy az Anna bekattanva cselekménye egy visszaszámlálásra van felfűzve. Csupán a mű harmadánál derül ki, hogy a csökkenő számsor nem visszaszámlálás, hanem visszaszámolás – ennek üteme a film során egyre lassul, a számok egyre hosszabb részeket választanak el egymástól, melyek közt a végére szinte a koherencia is megszűnik, mintha egy szkeccsfilm epizódjait néznénk.

Medem munkája filmnyelvileg is igen érdekes: az Anában lévő káoszt úgy jeleníti meg, hogy a filmen kívül több más médiumot is használ. Komoly szerepet kap a videokép, a festmények, az ezekből összeálló animációs betétek, a fotók, a tévéképernyő, a makrofelvételek. Ezekből épül fel a film összetett világa, ami ennek és a dramaturgiai huszárvágásainak, a hirtelen felbukkanó-eltűnő-újra megjelenő karaktereknek köszönhetően akár ugyanolyan kaotikus is lehetne, mint a főhősnő pszichéje és emlékei – ám egységes stílusa és látásmódja, valamint a filmen végigvonuló beszédes motívumok, szimbólumok szorosan összetartják.

Medem ugyanazt akarja mondani, amit egyes vallások – ahogy az itt és mostban benne van az örök, úgy egyetlen nőben is ott lehet minden: a történelem évezredeinek, az emberi szenvedésnek a folytonossága. Az Anna bekattanva ugyanolyan megindító és megejtő, mintha egyetlen év sem telt volna el a rendező korábbi munkáinak elkészítése óta. Ne próbáljuk meg szabályosan levezetni, megérteni, csak érezni, és akkor tökéletesen működni fog.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9549