KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hét vérfoltos orchidea

Alföldi Nóra

Sette orchidee mascchiate di rosso – olasz, 1972. Rendezte: Umberto Lenzi. Szereplők: Antonio Sabato, Uschi Glas, Rosella Falk. Forgalmazó: Fangoria Magyarország Kft. 88 perc.

 

A hetvenes évek olasz filmgyártásában az egyik legmarkánsabb műfaji jelenség a Dario Argento és Mario Bava nevével fémjelzett giallo volt. A thrillervázra épülő sablontörténetek lényege nem a csavaros cselekményben rejlett, hanem a trancsírozás artisztikumában, azonban a giallók minőségi darabjaiban a látványos kaszabolások túlmutatnak az öncélú zsigeri élvezeteken.

Umberto Lenzi 1972-es Hét vérfoltos orchideája a zsáner letisztult, ám kissé steril darabja, mely a megszokott ikonográfiát hozza: fekete bőrkesztyűk, fenyegető szubjektívek, halált váró, dermedt női tekintetek. A gyilkos kiléte mellékes, a gyakran vakvágányon haladó nyomozás pedig puszta ürügy, hogy megcsodálhassuk a gondosan komponált, alaposan végiggondolt vérorgiákat. A történet nem sok újdonságot tartogat: egy gyilkos szedi lengén öltözött nőnemű áldozatait, a szálakat a rendőrség mellett egy személyesen érintett férfi próbálja felfejteni. A kérdés, mely a gyilkosságok rituáléi közepette megfogalmazódik – akárcsak a nagymestereknél –, ezúttal is egy konkrét művészeti problémára irányul. Mennyire lehet egy portré vagy bármilyen minőségű absztrakt lenyomat hiteles, legyen az fotó, fantomkép, vagy éppen az emlékezetben megőrzött kép. A gyilkosnak nincs képe bosszújának elszenvedőjéről, ezért véletlenszerűen öl; a nyomozónak van képe a gyilkosról, az azonban hibás.

Lenzi filmje tulajdonképpen a giallo fantomképe. Kidolgozatlan, végtelenül egyszerű, vázlatszerűen tartalmazza a kötelező elemeket, de kevéssé eredeti. A gyors vezénylésű, kilóra mérhető repetitív nyomozás-szcénák mellett egy-két parádés kivételtől eltekintve jelzésértékűek maradnak a gyilok-szekvenciák. A variózásokkal teletűzdelt, felfokozott tempójú jelenetek kevés alkalmat adnak a festői stilizálásra, így a vér nem több vörös olajfestéknél. A Hét vérfoltos orchidea minden puritánsága ellenére izgalmas, kiegyensúlyozott, elegánsan kivitelezett, feszült ritmusú rutinmunka: giallo kezdőknek.

Extrák: előzetes; képgaléria; interjú; Fangoria-kommentár.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9033