KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/április
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: A képzelet vasfüggönye A magyar filmek nyugat-képe
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 4. rész
• Bilsiczky Balázs: Párhuzamos valóságok Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Várkonyi Benedek: Kossuthkifli és forradalom Beszélgetés Fehér Bélával
TUDÓSOK A MOZIBAN: ROBOTOK ÉVSZÁZADA
• Baski Sándor: Robotmatiné A robot gyermekkora
• Sepsi László: Katarzis és aprómunka A kortárs robotika
• Pernecker Dávid: A holnap markában Futurama-sorozat
JONATHAN GLAZER
• Huber Zoltán: Tiszta kép Jonathan Glazer
• Csiger Ádám: Idegen közöttünk Jonathan Glazer: A felszín alatt
CORMAC MCCARTHY
• Pernecker Dávid: A hiábavalóság szavai Cormac McCarthy-adaptációk
• Huber Zoltán: A hűség nem elég James Franco: Isten gyermeke
FRITZ LANG
• Martin Ferenc: Fenyegető képek Fritz Lang amerikai bűnfilmjei
• Murai András: A forma hatalma Martin Ferenc: A félelem képei
• Schreiber András: Félelem és tömegpszichózis Fritz Lang Dr. Mabuse-filmjei
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Rögrealizmus Berlin
• Szalkai Réka: Aki nincs ott, lemarad Rotterdam
KÖNYV
• Roboz Gábor: Nagy falat David Cronenberg: Konzum
• Horeczky Krisztina: Dupla R, a különc Michael Feeney Callan: Robert Redford
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Flaubert én vagyok! Posy Simmonds: Gemma Bovery
• Vajda Judit: Cherchez la femme! Anne Fontaine: Gemma Bovery
KÉPREGÉNY
• Bayer Antal: Mindennapi rajzaink Francia szerzői képregények
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Terasz kilátással Laurent Cantet: Havannai éjszaka
• Forgács Nóra Kinga: A test beszél Jean-Pierre Améris: Marie története
• Schubert Gusztáv: Örömzene Sólyom András: Fischer Iván
MOZI
• Baski Sándor: A hírnév ára
• Kránicz Bence: A tenger dala
• Barkóczi Janka: Samba
• Simor Eszter: Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család nyaral
• Csiger Ádám: Toszkánai esküvő
• Huber Zoltán: Bérhaverok
• Kovács Bálint: Üzlet bármi áron
• Margitházi Beja: A hangok
• Sepsi László: Éjszakai hajsza
• Géczi Zoltán: Focus – A látszat csal
• Tüske Zsuzsanna: A szomszéd fiú
• Varró Attila: Hamupipőke
• Jankovics Márton: Utam az iskolába
DVD
• Pápai Zsolt: Conan, a barbár (1982)
• Soós Tamás Dénes: Cha-cha-cha
• Kránicz Bence: Jenkik
• Kránicz Bence: Afrika királynője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök: dömping és fordulópont

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fény hull arcodra

A vándor és a bujdosók

Korcsog Balázs

A dokumentumfilmjeivel hírnevet szerző Gulyás Gyula első nagyjátékfilmje lírai hangvételű történelmi ballada.

 

Kinyílik a lencse, fény hull egy ember (a néző) arcára – két alak körvonalai látszanak a félhomályban. Két rejtélyes lovas járja a vidéket. Mit rejtenek? Magukat. Mi elől rejtőznek? Mielőlünk. Aztán persze lehull a lepel, fellebben a talányos lények fátyla: fény hull egy férfi és egy nő meggyötört arcára – őket, a Férfit és a Nőt viszik fáradt lovaik. A Férfi katona, a Nő egy (másik) katona özvegye. A Férfi és Nő: bujdosók – a bukás (1849) után. A két bujdosó („volgai”) lovas megáll egy fennsíkon, a meredély szélén – megáll, és körbenéz. Két rejtélyes lovas járja a vidéket. Hol találnak menedéket?

Ismét kinyílik a lencse, s fény hull egy harmadik rejtélyes alak arcára is. Ki ő? Ő a Tanító, a falu különc tudósa, aki köznemesi kúriájából, egy periszkóprendszeren át figyeli a környéket és a pusztulás utáni eseményeket; ám feltehetőleg már magát a pusztulást is innen nézte. A Tanár tehát voyeur: a környék megfigyelője, a falu leselkedő tudósa, a vidék „kukkolója”. Ő a vidék otthon ülő, szellemi vándora. Háza menedék, mely átmeneti oltalmat ad a bujdosóknak – hajlék, ahová betérnek, s ahol megpihennek a bujdosók. A vándor – a bujdosók menedéke. Míg a két bujdosó: kitaszított – a vándor már eleve kívülálló. (A „vándor” és a „bujdosó” elnevezést itt nem Prohászka Lajos szellemtörténeti alapművének értelmében, ám annak kontextusában használom. A vándor és a bujdosó ott azt jelenti: a német és a magyar – mármint lelkület vagy szellemiség. Itt nem azt jelenti.)

Tehát a film nézőjeként azt nézzük, ahogy a Tanító nézi a két bujdosó lovast. A látásnak és a látszásnak (meg a láttatásnak), az elrejt(őz)ésnek és a megmutat(koz)ásnak ez az egyidejűsége és összetettsége – mint minden művészi filmalkotásnak és szerzői filmnek – Gulyás Gyula filmjének is az egyik kulcsproblémája.

Az eddig – testvérével együtt készített – filmes szociográfiáival és dokumentumfilmjeivel hírnevet szerző, leginkább talán a Balladák filmjéről ismert rendező legújabb alkotása, első nagyjátékfilmje – igazi filmballada: lírai hangvételű, drámai és tragikus cselekményt ábrázoló történelmi filmdráma. A korábbi Balladák filmje és annak mostani, fikciós párdarabja alapján megállapíthatjuk, hogy a rendező, Gulyás Gyula a dokumentumfilm mellett a játékfilm területén is „balladára termett” – a Fény hull arcodra is a „balladák filmje”.

A film történetét és elbeszélésmódját a balladai homály jellemzi leginkább: a kihagyások, utalások és eseménytöredékek alapján csak sejtésünk lehet arról, miért bujdosnak hőseink, kik ölték meg a Nő katonatiszt férjét, s miként hozta össze a sors a Katonát és a Nőt. A Tanító házában megpihenő bujdosók emlékeiből és beszélgetésekből két gyilkosság és egy szerelmi történet szálai fonódnak össze, szinte szétbogozhatatlanul. Mindeközben a Tanár, a Nő és a Katona között titkos szellemi és szerelmi háromszög szövődik. A Tanító házában fény hull egy asszony arcára. A film végére azonban a rejtélyes szálak felfejtődnek, fény derül a történtekre, lassan összeáll a kép. A Tanító emlékezéseiből ugyanakkor felsejlik az egykor szebb napokat megélt ház asszonyának alakja is: ezek a lírai áttűnések – melyek Huszárik Zoltán és Makk Károly elégikus „stílusát” idézik – az amúgy a romantika pátoszával élő, s ezért talán túlzottan is emelkedett és fennkölt hangvételű, „felstilizált”, néhol szinte már modorosnak ható, irodalmias nyelvezetével is archaizáló film legerősebb képi megoldásai közé tartoznak. Gulyás Gyula alkotásának legfőbb erénye éppen a film művészi atmoszférateremtésének, elégikus és balladisztikus hangvételének és képi világának szuverenitásában, hitelességében és elhitető erejében rejlik.

A film végén a Tanár házának tárt ablakából látjuk a két bujdosó lovas immár távolodó alakját. Ám fény hull egy ember arcára, s feltűnik valaki, azaz hátulról/oldalról, a ház felől „belovagol a képbe” egy harmadik lovas is – a Tanítót sejthetjük személyében. A vándor tehát feladja pozícióját, a menedéket és a szellemi vándorlást, és a két bujdosó lovas nyomába ered. A film elején a bujdosók térnek be a vándorhoz – a film végén a vándor is bujdosónak áll. A három alak körvonalai még látszanak egy ideig a messzi távolban, majd együtt lovagolnak ki a képből, a filmből, a történetből, s együtt tűnnek el a szemünk elől, a láthatáron. Három rejtélyes lovas járja a vidéket. A vándor is bujdosó.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2777