KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képregény

Francia képregények

Crac! Boum! Ouf! Tron!

Kozma György

Sokféle magyarázat van arra, miért tiltja a Biblia (pontosabban főszereplő-szerzője, a Világ Ura – legyen áldva a neve) a „faragott kép” készítését. A sok ezer éve jó humorral megáldott Biblia-magyarázó rabbik aztán megegyeztek, hogy profilból azért lehet „föld fölötti” lényt, mondjuk embert rajzolni.

Talán azért a profil a kedvenc beállítása Frednek, akiről azt írja a Le Nouvel Observateur: „olyan rajzoló, akinek nagy bajusza van és ellenállhatatlan nevetése, simogató tekintete és saját világa.”

Ez majd kiderül, ha odaérünk a belül hűvös zöldes-beige színben tartott, uszoda-hangulatú üvegházban (a budapesti Francia Intézetben) sorban kiállított B. D.-k („rajzoltszalag”, franciául „bande dessinée”) sorában.

Boucq az első, (Jerome Charyn írja forgatókönyvei nagy részét), a szaladó kislány szoknyája úgy libben, a nyuszi úgy hegyezi a fülét, mintha legszívesebben leugranának a rajzlapról. Régis Francnak a Mausra emlékeztető patkány-Dassault-ját látjuk – a Spiegelman-féle Maus ugye híres amerikai képregény egereknek ábrázolt zsidókkal (a németek persze a disznók), Dassault pedig ellentmondásos nagyiparos az Eiffel-torony országában – 1978-ból. Moebius következik (vagyis a Hara-Kiri nevű hatvanas évek végi híres képregény-füzet Jean Giraud-j a) a chilei Alexandro Jodorowskyval dolgozik együtt – s fura figurái miatt az Alienben (A nyolcadik utas a Halálban) is őt dolgoztatták szörnytervezőként.

Loustal az egyetlen, akinek laza vastag-vonalas akvarell pálmafái nekem is tetszettek (eddig), ő is Jerome Charynnal íratja történeteit, mint Boucq. (Elgondolkoztató, hogy miért nem tud történetet kitalálni a rajzoló és fordítva. Magam azt gondoltam volna, hogy az ember azért rajzol képregényt, mert szeret és tud rajzolni, valamint szeret és tud történeteket kitalálni, s szereti és tudja a kettőt egyszerre végezni... Most látom, hogy tévedtem, ha így képzeltem.).Bourgeon fantasztikusan tud tengeri hullámzást rajzolni, Margerinc pedig a Schweppes reklámokból ismeri az egész világ – csetlő-botló párvonalas fiatalember-figurák. Jano 23 éves, és Ulvárosi HLM (szociális lakótelepi) témái, bevándorlókkal és csövesekkel az előtérben – esetleg patkány- vagy kutyaarccal – arra enged következtetni, hogy esetleg ő is fekete. Juillard az első, akinél a rajz maga a főszereplő, lírai, manírmentes portrék tussal, tollal, századvégi rézkarcra emlékeztető satírozással. Cabanes nyerte a Franciaországban rendkívüli termékeny és népszerű (lásd: Asterix) képregény-műfaj „oszkárját”, a Grand Prix d’Angoulême-t – a kataló

gusszöveg „nagy álmodozónak” nevezi, s valóban, ahogy az az őz ott hátranéz...

A kiállítás sztárja FRED, az ő lapjainak sztárjai egy csíkosinges fiú, Philemon, (saját kamasz-énje), egy nagybajuszú sapkás manó (nagybajuszú manóénje, Moszjő Barthélémy) és egy kentaur – néha megjelenik azért az ördög is. Meglepő, hogy milyen sok képsorban reflektál a művészet kérdéseire (a cirkuszban fellépő „vad zongora” esete vagy a srác átváltozása Mona Lisává majd manóvá egy másik sorozatban), s olyan metafizikai magasságokba jut, mint a képregénykockák térbeli megjelenítése (akár valami nyitottfalú ház), ahol a különböző kockák „lakói” egymással beszélnek, nem beszélve az égből kinyúló hatalmas kézről, amely lehúzza a „horizontot” és egy oszlopcsarnokba kerülnek a hősök, ráadásul Alice Csodaországban-szerűen – a bájos hibákkal teli franciából fordított prospektus magyar szövege persze „tükörországnak” nevezi – fejjel lefelé, mert a lépcső más térben van, míg megint máshol egy erdőben egyszercsak megnyílik a föld, de nem akárhogyan, hanem embernagyságú „cippzár” módjára. (Ezt a trükköt többször is elsüti, főhőse a sárga sivatagban egy háromszöget vesz észre, nyilván piramis, gondolja, de kiderül, hogy egy óriás kutya hátán van a sivatag – vagy egy ufószerű embernagyságú parafakalapot lát a mezőn, amelynek a tulajdonosa a földből kiemelkedő óriás, aki épp mamájára panaszkodik, hogy miért tömte mindig annyira tele, „egyél még, egyél még”... Alexin írta és Fred rajzolta az időgép fekete-fehér realista stílusban megrajzolt sztoriját, amelyben a hős elhatározza, hogy időgépet szerkeszt (Escher-szerű bonyolult masina), „hogy aztán a j övőben vásároljon olyan holmikat, amik ma még nincsenek, s ma eladja.”

O’Groj furcsa kalapos, ráncos figurái meglepően hasonlítanak De Créry kerek-kalapos ráncos figuráira – Raphael La Rafale egy kispolgári enteriőrt mutat be pár képben, ahol a becsavart hajú mama épp telefonál s az euthanáziáról nyilvánít véleményt, máshol egy gigantikus uborkán ülve közlekedik a főszereplő (nem, nem kaphatok a salátából), Guibert pedig nagytotálokban, felülnézetekben és váratlan premier-plánokban mutatja be a Harmadik Birodalom Berlinjének hétköznapjait – a Potsdamerplatz utcatáblája szinte megszólal – rikácsoló metró-mikrofonhangon.

A betiltott jelvények természetesen művészi céllal ábrázoltatnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1326