KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sabrina

Hamupipőke flörtje a melodrámával

Pápai Zsolt

Billy Wilder látszólag felszínes tündérmeséje valójában elmés műfajjáték, amelyből nem hiányzik a társadalomkritika sem.

 

Billy Wilder a negyvenes évek derekán, az ötvenes évek elején készült munkáival tempót diktált és irányt mutatott Hollywoodnak, tabutémák sorát vitte filmre, és fittyet hányva korának erkölcscsőszeire, nem átallotta premier plánban a társadalmat gyötrő fekélyeket. Az átlagpolgár lelkében élősködő, gyilkolásra kísértő démon természetéről szóló tanulmány (Kettős kárigény), az alkoholizmus testet-lelket megnyomorító hatásáról értekező dráma (Férfiszenvedély), a hollywoodi álomipar analízisét elvégző, éjfekete fabula (Alkony sugárút), a média agresszív működésének sötét tónusú rajzát kínáló nagyesszé (A nagy karnevál) vagy a mccarthyzmus boszorkányüldözéseinek maró kritikáját nyújtó szomorújáték (A 17-es fogolytábor) mind olyan mű volt, mellyel a direktor messze lekörözte kortársait. Sabrina című mozijáig Wilder inkább diktálta a trendet, mintsem követte azt, ezért okozott sokak számára meglepetést, amikor takaros tündérmesébe fogott az apja multimilliomos munkaadójának fiatalabb fiába reménytelenül szerelmes, ám állhatatossága okán idővel mégis révbe – és felnőtté – érő bakfisról.

A Sabrina jól érzékelhetően az Audrey Hepburn személye iránt a színésznő első hollywoodi mutatkozása (Római vakáció) után támadt rendkívüli rajongást igyekezett kiaknázni, ugyanakkor – mint az a DVD-hez kizárólagos extraként csatolt kurta, tízperces dokumentumfilmből is kiderül – egyéb tényezőknek is szerepe volt abban, hogy a rendező elvállalta a produkciót. A Samuel Taylor színdarabja alapján készült film a felszínen afféle modern Hamupipőke-átirat, a mélyben azonban elmés műfajjáték, kísérlet a háromszög-felálláson alapuló klasszikus melodráma két alaptípusának összeházasítására. Ezen melodráma-szubzsánerek – melyek leginkább abban különböznek egymástól, hogy a középpontban álló nő az érte epekedő két férfi közül a fiatalabb vagy az idősebb közeledését fogadja-e szívesebben – itt sajátos egységben jelennek meg: a történet fokról-fokra eltérül eredetileg kijelölt irányától, hogy a dramaturgia aranymetszési pontján, körülbelül a játékidő második harmada táján finoman átlépjen az egyik alműfajból a másikba. Noha nem megy minden zökkenő nélkül a művelet elvégzése a szubtilis mozdulatokkal dolgozó, és a mesedramaturgia számos eszközét felhasználó direktornak, az eredmény mégis imponáló. A változások motorja az Audrey Hepburn által maximálisan hitelesített címszereplő jellemfejlődése, azaz nagykorúvá érése, amellyel párhuzamosan a film háromszög-alakzatának másik két tagja is metamorfózison megy át.

A Sabrina nem csupán a melodráma-zsáner sajátos értelmezése miatt több hétköznapi tündérmesénél. Köztudott, hogy Wildernek nincs munkája, melyben ne érvényesülne valamelyest kritikai attitűdje. A habkönnyű és rózsaszínű Sabrina sem kivétel e tekintetben, még ha a rendező ezúttal nem is ás mélyre, csupán karcolja a felszínt: helyenként nagyvonalúan flörtöl a Hays-kódexnek az erotika akár csak utalások formájában való megjelenítését tiltó cikkelyeivel, és a történet egyes pontjain a szatírával is kacérkodik, amikor néhány pazar oldalvágást oszt ki a mondén társasági élet karikírozottan ábrázolt képviselőinek.

A film nem csupán szemléletében, de megformálásának módjában sem tér el jelentősen az oeuvre más darabjaitól, mivel alapos leltárát adja a hagyományosan Wilder nevéhez köthető narratív eszközöknek, és igazolja, hogy cselekménybonyolítás és színészvezetés frontján a mai napig kevés komoly vetélytársa akad a rendezőnek. A holtjátékot alig engedő elbeszélés elemei hézagok nélkül illeszkednek egymáshoz, továbbá a direktor munkáira oly jellemző erőteljes és a történet miliőjét mindössze néhány filmkockával felvázoló nyitószcéna éppúgy megtalálható a filmben, mint a figurák jellemzésének egyik pillérét képező, szikrázó párbeszédek. A Sabrina leginkább ezen erényei miatt meggyőző darab, még ha az igaz és tiszta szenvedély titka rejtve is marad benne.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2051