KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Holdtölte Texasban

Gyilkosság egy francia szemével

Hegedűs Zoltán

 

François Reichenbach-ot a francia újhullám sodorta az amatőr kisfilmek csöndes vizeiről, közel három évtizede, a hivatásos dokumentaristák közé. Tehetségesnek bizonyult, legalábbis annak alapján, amit mi itthon láthattunk tőle. Igaz, mindössze két filmjét vetítették nálunk: a könnyed hangvételű, maróan gúnyos Amerika egy francia szemével címűt, amit a nagyközönség is láthatott, s az amerikai tengerészgyalogság, a „bőrnyakúak” embertelenül kemény katonai kiképzéséről szóló Tengerészgyalogságot. Ez utóbbi rövidfilm volt, s csak szakmai közönség elé került, ha jól emlékszem. További filmjei nem jutottak el hozzánk, bár közben Delluc-díjat kapott, s 70-ben Oscar-díjat is nyert Arthur Rubinstein című filmjével.

Most megint felbukkant a moziban egy Reichenbach-film, váratlanul, s megint amerikai téma; talán öt éve készült, a francia televízió megrendelésére, ami holtbiztos hátrány a moziban (lévén a film fő közvetítő eszköze a kép, a tévéé, bárhogy igyekszik képek mögé rejteni, a szó). Hogy ez okoz-e François Reichenbach legújabb munkájában ekkora szemléleti változást, sőt művészi visszaesést, vagy az eltelt évek, nehéz az életmű hiányos ismeretében eldönteni. Egy biztos: a régi Reichenbach-ot nem találjuk meg a Holdtölte Texasban képein. Ha valamit mégis: külsőségeket, az új hullám rég elkopott emlékeit, amiket már a James Bond-filmek is szakadtra gyűrtek, ebből is csak tízpercnyit, a mondandót exponáló képsorokat, az éjszakai Houstont „punk-show”-ra emlékeztető fényrángásaival, ami mögött aztán nem tűnik szembe, vélte a rendező-operatőr Reichenbach és az operatőr Serge Halsdorff, a film tartalmi szürkesége.

Mert az! Miről is szól röviden? A houstoni rendőrség „bravúrosnak” beállított nyomozásáról egy rendőrgyilkosság ügyében, (amiről ellenállhatatlanul eszébe jut az embernek egy másik texasi rendőrség „bravúros” balfogása, s az a gyanúja támad, hogy itt a houstoni rendőrségre és Reichenbach-ra hárul, hogy kiköszörüljék az egykor esett csorbát), ehhez azonban, bármilyen szupernehéz súlyú Carl Kent rendőrnyomozó, túlságosan is pehelysúly alatti maga a tettes; az ügy pedig legföljebb statisztikailag számba vehető, mint nyomozati anyagot pedig már elemi szintű rendőriskolán sem tanítják. Ha valami kézzelfogható tanulság, hasznosítható tapasztalat adódik ebből a „holdtöltéből”, ha nem is faulkneri mélységben, de rendőri szinten, az, hogy: egy „hold up”-ot végrehajtó, a kirabolt bisztróból menekülő tettest a kézre kerülés pillanatában ajánlatos megmotozni. Ha Charles Baker, nyugdíjazás előtt álló seriff ezt nem mulasztja el, Reichenbach-nak alighanem egy másik holdtöltére kellett volna várnia, hogy filmjében hihetően mutassa be, társadalmilag is jelentősebb, feszültebb, fordulatosabb történetben a houstoni rendőrség „imponálóan” sikeres munkáját. Mert hogy ez volt a szándéka – vagy talán már a filmet megrendelő francia tévé célja – abban alig kételkedhetünk. Máskülönben meg kellene kérdeznünk, hogyan lesz a külső környezet, portalanított rendőri íróasztalok, fényesre mosott börtönfolyosók, megnyugtatóan szellős börtönrácsok ábrázolása összemérhetetlenül, hangsúlyosabb, a rendőrarcok derűsebbek, szinte pincérien szolgálatkészek, mint azt e rácsok közé szorult emberi és társadalmi dráma egy percre is indokolná? Nincs arról szó, hogy a külső és a belső világ akár tónusban, akár a kifejlés mozgásában valamiféle drámai kontrasztba kerülne, feszültséget keltene. Sokkal inkább arról, hogy Reichenbach meg akarja nyugtatni az embert arról – még a megszeppent, kissé nyugtalankodó gyilkost is, (akire sejthetőleg halálos ítélet vár), hogy a houstoni rendőrség jónevű és megbízható pedagógiai intézet. Szó sincs itt arról, hogy a néző számára valamiféle kérdést tenne föl a Holdtölte Texasban, akár társadalmi, morális, vagy lélektani vonatkozásban továbbgondolásra, véleményformálásra késztetné. Ha valamire készteti, az az unalom.

Valamikor John Grierson, az angol dokumentumiskola megalapítója, azt a kérdést tette föl Flahertyvel kapcsolatban: az elemek harca izgalmasabb-e, mint egy virág kinyílása? Az előbbivel látszólag könnyebb ugyan izgalmat kelteni, de mindkét esetben lényeg a megközelítés módja. Ez egy más megfogalmazása az új hullám egykori jelszavának: a rendező szemléletében dől el, hogy egy téma kicsi-e vagy nagy. Joggal gondolhatjuk, – a Holdtölte Texasban erre vall – hogy Reichenbach számára, az egykori ígéret ellenére, a témák egyre kisebbek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6372