KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hurrikán

Deli Bálint Attila

 

Készültem. Troellből, a rendezőből csakúgy, mint az élményre. Legelőször is átkutattam az emlékezetemben felhalmozódott lim-lomot, s amit olvastam valaha. Ilyesmik kerültek elő: „a svéd filmművészet reménysége”, „Bo Widerberg operatőre” (Gyerekkocsi), „az 1965-ös Moszkvai Fesztiválon jutalmazott skandináv koprodukció – 4x4 – svéd epizódjának rendezőjeként maga is a díj részese”. Troell, az amatőrből lett rendező, első nagyjátékfilmjében – Íme, az életed – a svéd munkásmozgalom „múltjára” irányította a felvevőgépet. Az ezt követő művekből „trilógia”-ként tartja számon a filmtörténet a Kivándorlók, az Új haza és A farmer felesége című – hazánkban nemrégiben vetített – filmeket. Megannyi – bár élében egyre lekerekedőbb – kritikai közelítés, megannyi igényesen megfogalmazott társadalmi-emberi életszituáció.

A Hurrikán – rossz filmek. így többesszámban. Mert legalább... hány is? Indul a sztori – love-story. Színhely: az USA gyarmata, parányi Paradicsom, ráadásul sziget. Idő: 1920. Az alig álcázott „steril” alaphelyzet és a múlt kosztümjébe bújtatott jelen senkit se tévesszen meg: Troell a jövőről kíván szólni, igaz, általánosan, „csak úgy”. A kormányzó hófehér leánykája, festői képességeit gyakorlandó, Keletről érkezik atyjához a színek birodalmába. Természetesen az első pillantásra beleszeret a sziget ifjú, bennszülött törzsfőnökébe, íme a cím „szimbolikus” jelentése: a két fiatal kölcsönös vonzalma hurrikánként söpör végig érzékeiken. És így tovább. A tabuk megtöretnek és elszabadulnak az előítéletek: fenekedik egymásra a makulátlan Természet és a korcs Civilizáció. A fehér főnök egy betiltott barbár rítus gyakorlása ürügyén börtönre ítéli a bennszülött főnököt. Az, – hiszen a szabadság foglya – folyton-folyvást megszökik, de sikertelenül, amíg az ifjú (immár) asszony a segítségére nem siet. Ennyi az egyik szál: love-story, amelyet Troell a western dramaturgiai vázára fűz.

Üldözésjelenet – nyílt vízen. Jő a hurrikán. Az igazi. És ezzel kezdetét veszi az apokaliptikus vízözön, avagy a katasztrófafilm. Ez a hurrikán azonban nem emelkedik szimbólummá, a rendezői önkény idézi elő. Üldöző és üldözött hiába köt ki a szigeten, világvége idején nincsen rév: a hullámok elsöprik a lakosságot, a templomot, a kormányzói rezidenciát. Igen, persze, Noé és az ő felesége, avagy a bibliai írmag-pár megmenekül. Lévén a Szerelem az egyetlen valamirevaló mentőöv. Ahogy egy nézőtársam summázta: „A szerelem mindent legyőz”. Nem, sajnos nem győzött le a szerelem semmit – csak a túlélés mai mítoszának hitvány kis illúzióját láthattuk viszont Troell víziójában.

Ha meggondolom, ilyen unalmas apokalipszist, vagy apokalipszisben ilyen unalmasat, pusztán mennyiséggel érvelőt – én még nem láttam. A katasztrófa képei, de ugyanígy a bennszülöttek rítusai, ellentétbe állítva a kormányzó estélyével, megannyi látványos – és pompásan fényképezett – szemrevaló alkalom, hogy elfeledjük: Troellnek nincs saját mondanivalója. Példázata hódolat a divat-pesszimizmus előtt, kincstári optimizmusa merő banalitás. Akárha valamely – ördöggel? producerrel? – kötött szerződésnek tenne eleget.

„Ereje abból adódik – mondta Liv Ullmann Troellről, közös munkájukra emlékezve –, hogy egyszerre rendező, operatőr, fotós, hangmérnök. Egyszerűen mindent csinál.” A svéd filmművészet e mindenese Hollywoodban – most? végleg? – kiadta kezéből a kamerát. A Hurrikánt Sven Nykvist fényképezte. Hogy Troell nyert-e vele? Igen is, meg nem is. Igen, mert filmjének fényképezése ritka és maradandó élmény forrása. Veszített, mert bár az ő neve alatt fut a film – mégis Nykvist műve lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7217