KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyát a Marsra

Parádi Orsolya

Mars needs Moms – amerikai, 2011. Rendezte: Simon Wells. Írta: Berkeley Breathed könyvéből Simon Wells, Wendy Wells. Kép: Robert Presley. Zene: John Powell. Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

Robert Zemeckis neve egykor egyet jelentett a Vissza a jövőbe-sorozattal, majd hírnevét további sikerfilmjei, a Forrest Gump, és a Számkivetett öregbítették. Ám a rendező érdeklődése az elmúlt években a horrorfilmeken túl az olyan élethűen megrajzolt figurákat szerepeltető animációs filmek felé fordult, mint a Polar Expressz, a Beowulf, a Karácsonyi ének, vagy aktuálisan az Anyát a Marsra, amelyet mindössze producerként jegyez.

A szuperrealista rajzolt emberek marsi kalandja azonban hiába kecsegtet a Zemeckis-féle digitális 3D élményével, igen kusza darab lett dramaturgiailag és ideológiailag egyaránt, a látvány pedig nem képes egyedül elvinni ezt a súlyos terhet. Már a felütés sem világos: miért kell a kemény diktatúrában élő nőnemű marslakóknak Földről importált anyával megoldani utódaik poroszos nevelését? Feminista társadalmukban a hímek azért kerültek a szemétdombra, mert nem alkalmasak utódnevelésre, hiszen csak ugrálnak és táncolnak, plusz rasztahajuk van. Ezért viszik a kilencéves Milo anyukáját a vörös bolygóra, ám elrablása közben a kisfiú is felkerül az űrhajóra. Mire pedig a srác Marson rekedt embertársa és a helyi renitens szépség segítségével eléri célját, azaz kiszabadítja a mamát, már a szófogadás és a szemét kivitele sem fáj annyira neki.

Ennek az üzenetnek maximum az anyák örülhetnek, hiszen a film a gyerekek figyelmét rájuk, azaz pótolhatatlan létükre irányítja. Ám az elsődleges célközönségnek szánt kicsik sok ijesztő fordulattal találkozhatnak a filmben, és a szleng sem kimondottan óvodát vagy iskolát idéz. A marsi lányok gömbölyű fenekéről nem is beszélve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10607