KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

A Final Cut-montázs

Hozott anyagból

Kornis Anna

A vágó a néző számára többnyire észrevétlen szereplője a stábnak, a Final Cut az editorokra is ráirányítja a reflektorfényt.

Amikor valahol megkérdezik tőlem, hogy mi a foglalkozásom és én azt mondom, hogy vágó vagyok, elég furcsán néznek rám, ezért gyorsan hozzáteszem: filmeket vágok. A következő reakció, húúú, az nagyon érdekes lehet, egyszer megnézném, hogy csinálod. De mit is csinál tulajdonképpen a vágó? A Werk Akadémia felvételi tájékoztatója szerint: „A vágás a mozgóképes utómunka egyik legfontosabb folyamata. Ennek során a vágó a felvett kép- és hanganyagot szerkeszti, ’összeszereli’. Nyilvánvalóan nem pusztán a képek, jelenetek sorrendjének összeállításáról van szó. A vágó adja meg ezek ritmusát, dinamikáját”. Hát igen, nem véletlenül használja az angol az editor (szerkesztő) szót. Mert nem mindegy, hogy milyen képet vágunk mi után, mert mást és mást jelenthet így és mást úgy (lásd a híres Kulesov-effektust, amelynek e filmben abszolút főszerepe van). Mit jelent, ha Jack Nicholson néz a tükörbe és Belmondo néz vissza rá, majd Michel Piccoli kezd el borotválkozni, de mire elkészül, Gene Hackman lesz belőle, a táncot Chaplin kezdi, de Uma Thurman és Travolta fejezi be, attól még a tükör tükör, a borotválkozás borotválkozás, és a tánc is tánc. Irodalmárok szokták mondani, hogy nem lehet új történetet kitalálni, már minden könyvet megírtak. Ezek szerint már minden filmet is megcsináltak? Vagy mégse? A Final Cutot nézve igencsak fontos lesz a kérdés, mi is a vágás, mi a szerepe a vágónak.

Valamikor a ’80-as évek elején a Színház és Filmművészeti Főiskolán (ma egyetem) vágás órán azt a feladatot kaptuk, írjunk egy dolgozatot a vágó feladatáról. Összeültünk négyen, és írtunk valamit, ami sajnos nem maradt meg, de egy mondatára mindannyian emlékszünk: hozott anyagból dolgozunk. Csak abból tudunk valamit csinálni, amit leforgatnak, de olyasmit ne várjanak tőlünk, hogy olyat hozzunk létre, amit nem vettek fel. Akkor még nem is álmodtunk arról a hatalmas és gyors fejlődésről, amit a digitális technika hozott és azokról a lehetőségekről, amelyek ezzel elérhetőek lettek. Persze a hozott anyag az hozott anyag, de trükkel bármi megoldható, még Kennedyvel is kezet foghatunk. A Final Cut is hozott anyagból készült, de egészen más értelemben. Többszáz kész, már megvágott film volt az alapanyag, ezek „újrahasznosításával” alakult ki valami új. De hogy is zajlik ez az egész? A vágás megkezdése előtt az anyagot bedigitalizáljuk a gépbe, de ez csak a technikai előkészítés. A munka igazából csak ezután kezdődik, amikor a fejünkbe is „be kell digitalizálni” az anyagot. Emlékezni kell arra, hogy ki mikor mit mondott, mit csinált, hova nézett, vagy hova nem nézett és így tovább. Ez egy átlagosan forgatott film esetében sem kevés, de több száz filmnél, szinte elképzelhetetlen, így aztán le a kalappal kedves kollégáim és barátaim, Czakó Judit, Szalai Károly, Lemhényi Réka és Richter Nóra előtt. Ez a munka hihetetlen szellemi kapacitást igényel ugyanakkor hatalmas élvezet is lehetett, jutalomjáték a vágóknak. Elképzelem, hányszor hangzott el a vágószobában: nem emlékszel, melyik filmben csinált így meg így a szereplő? Persze ezt a munkát pontos jegyzetek nélkül lehetetlen csinálni, biztos volt csóklista, tánclista, szexlista és öltözködős lista is. Kár, hogy az utóbbiból kimaradt kedvenc Bergman-filmem, az Érintés egyik jelenete, ahol Bibi Andersson randevúra készülve sürög-forog a tükör előtt, hogy mit vegyen fel. Na és akkor jön a próbálgatás. Mi van, ha ezután ezt a snittet vágom, és mit jelent, ha valami mást. Hihetetlen türelmet igénylő munka, ugyanakkor hatalmas öröm, ha valami elkezd „működni”. Jön a rendező és megkérdezi: Ezt hogy csináltad? Hát igen, ez egy varázslat, ahogy Rodolfo mondta: csak a kezemet figyeljék, vigyázat, csalok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 36-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11079