KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

3 szív

Kolozsi László


3 coeurs – francia, 2014. Rendezte: Benoît Jacquot. Írta: Julien Boivent, Benoît Jacquot. Kép: Julien Hirsch. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Charlotte Gainsbourg (Sylvie), Chiara Mastroianni (Sophie), Benoît Poelvoorde (Marc), Catherine Deneuve (Mme Berger). Gyártó: Rectangle Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 106 perc.

 

A 3 szív utolsó harmadában feltűnik egy felszálló Air France gép. És elrepültek, egy nagyon messzi tájra, kommentál a narrátor. A következő pár percben egy narancsszínben pompázó naplementét látunk, majd a felkelő napot. Air France gép landol. Majd visszajöttek, mondja a narrátor. A jelenetben, mely azt hivatott megjeleníteni, hogy a házasságtörő pár eltöltött együtt néhány boldog órát, nincs semmi irónia. A narrátor körülbelül a film felénél lép be, és sosem mond olyat, amit a képek nem tudtak elmondani. De nem a teljesen elrontott narráció az első olyan rendezői fogás, ami kiélesíti, hogy Benoît Jacquot fölött bizony eljárt az idő. A hetvenes-nyolcvanas években tisztességes tévéfilmeket jegyző franciának – első műve egy Lacan életrajzi doku – sikerült bebizonyítania, hogy a legjobb színészek sem képesek megmenteni a klisékből és az írói tehetséget teljesen nélkülöző, szinte akrobatikusan lomha jelenetekből álló filmet.

Mondhatnánk, joggal lehet unalmas a film, hiszen főszereplője egy könyvelő, de nem eme tisztes szakma beemelésével van a legnagyobb baj. Akár izgalmakat is hozhatna, ha nem sikkadna el például, hogy mi lesz a sikkasztó polgármesterrel. Benoît Jacquot ugyanolyan magabiztosan vezeti a történetét (mely egy lány-testvérpár szerelmi viszályát beszéli el) és párbeszédeit a legüresebb klisék közé. Egy asztaltársaság e film szerint csak borokról és ételekről beszélhet. A magányos nő szeme mindig könnyes. Lehetne a történetet egy szenvedélyes és elmúlhatatlan szerelem történeteként, vagy lélektani krimiként nézni. De bármilyen pozitív állítás e filmmel kapcsolatban félrevezető lenne. Együtt játszik Gainsbourg (igaz Charlotte, nem Serge), Mastroianni (igaz Chiara, nem Marcello), meg Catherine Deneuve (ő maga). Ne dőljenek be a nagy neveknek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12226