KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sétáló agyhalottak

Kránicz Bence

The Walking Deceased – amerikai, 2015. Rendezte: Scott Dow. Írta: Tim Ogletree. Kép: Shaun Hart. Szereplők: Tim Ogletree (Green Bay), Joey Oglesby (Chicago), Dave Sheridan (Lincoln), Sophia Taylor Ali (Brooklyn). Gyártó: Aristar Entertainment / Violet Sky. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.

Néhány évvel ezelőtt mutatták be a Vámpíros film című horrorkomédiát, amely az akkor divatos vámpírfilmeket, elsősorban az Alkonyat-sorozatot parodizálta. Az idei Sétáló agyhalottak zombi-vígjátéka talán még jobb esélyekkel indulhat a „minden idők legrosszabb horrorparódiája” titulusért: író-főszereplője, Tim Ogletree igénytelenségben képes felvenni a versenyt még a Katasztrófafilmet, Bazi nagy filmet és más fércműveket jegyző Seltzer-Friedberg párossal is.

Persze a zombi alakjának elmúlt évekbeli népszerűsége törvényszerűen hozza magával a zsánerparódiákat, amelyek közül a Haláli hullák hajnala nemcsak vígjátékként, hanem zombifilmként is emlékezetes maradt, Ogletree opusza azonban mind a nevettetés, mind a borzongatás terén kudarcot vall. A történet elsősorban a Walking Dead alaphelyzetét társítja az Eleven testek képletével, a seriff vezette túlélőcsapatba integrálva az egymásra gerjedő zombisrácot és emberlányt. A gyengeelméjű seriff ámokfutásán időnként el lehet mosolyodni, de nem érdemes – a szitkomokat idéző, sivár kistotálok uralta képi világ és a tréfásnak szánt beszélgetésekre redukálódó cselekmény csakhamar lelohasztja a pillanatnyi lelkesedést.

Noha a találó magyar címet kapott Sétáló agyhalottak semminemű szórakozással nem kecsegteti a nézőt, tanulságos figyelni, hogy a készítők a zombijárvány okozta személyes veszteségekből és az apokalipszis utáni újrakezdés romantikus oldalából igyekeznek viccet csiholni. Vagyis elsősorban nem a zombihorrort, hanem a műfaj gyökerét jelentő zombimelodrámát (Fehér zombi, I Walked with a Zombie) parodizálják – ha más nem is, a monstrum zsánervonzalmainak megmutatkozása a cinefilek számára érdekes lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12431