KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Kovács Bálint


Me and Earl and the Dying Girl – amerikai, 2015. Rendezte: Alfonso Gomez-Rejon. Írta: Jesse Andrews. Kép: Chung Chung-hoon. Zene: Brian Eno. Szereplők: Thomas Mann (Greg), RJ Cyler (Earl), Olivia Cooke (Rachel), Molly Shannon (Denise). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

 

 

Trükkös író ez a Jesse Andrews: alighanem attól tartott, hogy ha film készül egészen egyedi és újszerű, számos tekintetben rendhagyó ifjúsági regényéből, akkor a kultúrafogyasztók nagy része számára okafogyottá válik majd megvenni a könyvet, elég lesz beruházni a mozijegyre. Hogy ezt elkerülje, inkább kihagyott mindent a forgatókönyvből (ha már ő maga írhatta meg), ami kiválóvá tette a regényt, hogy legyen miért elolvasni. Aki a könyvben csúnya vagy béna volt, az a filmben csinos és jópofa lett. Aki ott elviselhetetlen volt, az itt bájosan lökött lett. Ami papíron szélsőséges és épp ettől hihető volt, azt a vásznon filmesen lekerekítették; a kamaszévek kétségbeeséséből zűrös tinikor lett. Mindez nemcsak a sztorira, de a gondolatokra is igaz: a könyv minden sztereotípiával és papírízű bölcsességgel leszámoló tanulsága a stúdió kezében „a barátom rákban haldoklik” szubzsáner legújabb szirupos közhelyévé változott. Egy példa mindennél jobban szemlélteti, hogyan lett a tökösen őszinte könyvből puhán hollywoodias tinifilm. Az előbbiben olyan témák bukkannak fel, mint hogy milyen szar érzés, ha egyáltalán nem magadtól, csak kötelességből kell sajnálnod a rákos ismerősödet, aki még csak nem is a barátod, vagy ha haragot érzel iránta együttérzés helyett. Utóbbiban az ilyesmik elől elveszi a filmidőt az azon való aggodalom, hogy kivel lehetne elmenni a szalagavató bálba (amiről a regényben egyébként egy szó sem esik).

Igaz, ami igaz, Alfonso Gomez-Rejon filmje a szokásosnál egy fokkal izgalmasabb képi megoldásokat használ, az átlagnál egy hangyabokányival bevállalósabb poénokat enged meg magának, és gyakran viccesebb valamivel az elvártnál, ez azért még így is csak a Csillagainkban a hiba egy nagy fokkal emberibb, és két kis fokkal kevésbé szirupos, függetlenfilmes unokatestvére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12435