KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az 5. hullám

Sepsi László

The 5th Wave – amerikai, 2015. Rendezte: J Blakeson. Írta: Rick Yancey regényéből Susannah Grant. Kép: Enrique Chediak. Szereplők: Chloë Grace Moretz (Cassie), Nick Robinson (Ben), Maika Monroe (Ringer), Liev Schreiber (Vosch), Maria Bello (Reznik). Gyártó: Columbia Pictures / GK Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 111 perc.

 

Jelenleg Hollywoodban a young adult bestsellerből adaptált tinidisztópiák hasonló szerepet töltenek be, mint a Stephen King-adaptációk a nyolcvanas évek elején: a stúdiók egyre nagyobb számban sorozzák be a kipróbált zsánerveteránokat (Phillip Noyce: Az emlékek őre) és ígéretes pályakezdőket (Wes Ball: Az útvesztő) a csekély kockázattal járó biztonsági játékra. A remek kamarathrillerrel (Alice Creed eltűnése) debütált J Blakeson az utóbbi kategóriába tartozik, így számára Rick Yancey trilógiaindító regényének megfilmesítése egyben belépőfeladat is az álomgyárba – ami értelemszerűen kevés kreatív mozgásteret hagy.

Az 5. hullám az apokalitikus tinimozik rákfenéjének számító sterilitást elhagyva meglepő érzékletességgel viszi színre a gyarmatosító űrlények által megkezdett népirtást – kötelező városrombolástól madárinfluenzás karanténig –, miközben lecsapja a műfaj alapkoncepciójából adódó olyan labdákat is, mint „a tizenévesen minden nap világvége” magvas (zsáner)megfejtése. A lemészárolt felnőttek és a katonának vitt kamaszok közti senkiföldjén ragadt hősnőjén keresztül még pontos analógiát talál a felnőtté válással járó kínkeserves határhelyzetre, de az erős felütés után Blakeson filmje egyre ziláltabb ritmusban dobálja össze az olyan kötelező toposzokat, mint az Alkonyat-vérvonalból elszármazott szerelmi háromszög vagy az autoriter felnőtt hatalom megtévesztésre és hazugságokra épülő machinációi Végjátéktól Az éhezők viadaláig. Az 5. hullám úgy fullad le a fináléra, mint középiskolás kocadohányos Cooper-futás közben, és hiába kerül előtérbe az UFO-tematika és a felnőtté válás szempontjából is kiemelten fontos „mi az ember”-kérdéskör, a filozofikusra sikeredett pizsamapartit idéző kommentárok reményről és szeretetről csak még inkább felhívják rá a figyelmet, mivé nem nőtte ki magát az ígéretes kezdés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12613