KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alberto Sordi (1919–2003)

Molnár Gál Péter

 

Hosszú élet: 1919-ben született. Hosszú pályafutás: 13 évesen megnyeri az MGM Stan és Pan-parodistáknak kiírt versenyét. A kisfiú Sordi utánozza legjobban a kövér Oliver Hardyt. Fiatalon sem amorózó. Szerelmes szerepek helyett menten komikus. Római music-hallok szerződtetik. Ermete Zacconi utazó társulatának tagja. (Zacconi vitte világgá Molnár Ferenc Az ördög című darabját.)

Sordi 18 évesen máris mozizik. Eleinte légypiszokszerű szerepekben. Első főszerepét Mario Mattoli A három sasfiók című filmjében kapta (1943). Népszerűvé válik egy rádiósorozattól (1947–1948). A neorealizmus hulláma fölhozza önző, mohó, életerős, szeretetreméltó mihasznáit. Élvonalba sodorják Fellini filmjei, A fehér sejk (1952), s különösen a Bikaborjak (1953). Az olasz mozinak olyan márka-figurája lesz ezután, mint a Metrónak az oroszlán. Megtestesítette a közelmúlt olasz történelmének korszakait: a fasizmust, az ellenállást, az újjáépítést, a gazdasági föllendülést, a válságkorszakot. Állandó figurája minden krízist túlélt. Nem mesebeli erővel, hanem vitalitásával, alkalmazkodóképességével.

Fülébe duruzsolhatták gyakran, tehetségével többre vihetné. Társzerzőként szerepet írt magának Moliere A képzelt beteg és A fösvény című komédiáiból a televízióban. De igazi, nagy („moliere-i”) alakításait az itáliai köznapokból merítette. 1998-ban a Vatikáni Könyvkiadó megjelentette Monica Vittivel közös CD-jét, ahol Karol Wojtyla 1957–1967 között Krakkóban írt verseit mondjál el.

Az olasz komédiákat, a társulat vezető komikusok, a capocomicók vitték színre. Sordi mozi-commedia dell’arte-kat rendezett. 1966–1987 között egy tucatot. Én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom (1982). A címe elmondja, milyeneket. Valóságos helyszínek, valódi emberek óságos, de nem ízetlen komédiákban. 130-nál több filmfőszerepében semmit sem öregedett. Már fiatalon is érettnek látszott. Öregen sem vénült meg. A humor tartósít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2132