KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dirk Bogarde (1921–1999)

Molnár Gál Péter

 

Meghalt Derek Jules Gaspard Ulric Niven van den Bogaerde, akit a világ Dirk Bogarde néven ismert. Apja holland születésű, szerkesztője volt a londoni Timesnak. Anyja (Margaret Niven) skót színésznő. A fiú Glasgow-ban elvégzi az egyetemet, 1939-ben egy kicsiny színháznál kezdi színészpályáját, ugyanekkor föladatot kap a komikus George Fromby egyik filmkomédiájában. Mihamar a II. világháborúban szerepel: katona Indonéziában, s Montgomeryt követve a partraszállásban fotókat-rajzokat készít. Idősebb pártfogója – Noel Coward – hozzásegíti filmszerződéshez a Rank cégnél. Vígjátékok, rémdrámák, kosztümös melodrámák jóképűje. Főszereplő a Doktor-sorozatban (Doktor a házban, Doktor a tengeren, Doktor szabadlábon, Doktor bajban). Liszt Ferencet játssza a Befejezetlen dal című, King Vidor halála következtében George Cukor befejezte életrajzfilmben (1959). Roy Baker rendezésében megrökönyödő föltünést kelt Anacleto, egy homoszexuális bandita szerepében (Az énekes, nem a dal, 1960). Joseph Losey leforgatja Harold Pinter egyfelvonásosából tévéfilmjét (A szolga, 1963), a címszerepben a kifürkészhetetlenül fegyelmezett morbid Hyppolit, az urán eluralkodó lakáj Bogarde színészi vízjegye lesz. Vászonra sorjáznak titokzatos, kétértelmű figurái, a Losey rendezte A királyért és a hazáért (1964) tárgyalásának védője, vagy az Óbudán és a Szépművészeti Múzeumban Malamud-regényből John Frankenheimer forgatta A mesterember (1969), melynek szerepében a dosztojevszkiji vizsgálóbíró mélységeit érzékeltette. Cukor Lawrence Durrell-regényéből elkészített Justine-jének Pursewardenje (1969). Visconti Elátkozottakjában (1969) Frederick Bruckmann, a Halál Velencében (1970) Aschenbachja, Liliana Cavaninál Max, az Éjszakai portás (1973). Losey méltatlanul mellőzött Modesty Blaise (1965) című szürrealista comics-paródiájában a mozi-rosszembert játékos szólamban adja elő.

Színházak táján a Bogarde-szerű  színészekre szokás mondani: titka van. A színészi extrovertáltság helyett magába forduló, jegesen fegyelmezett introvertáltság alól izzó sugarak érik a nézőt. Nyakig gombolt. Kínosan jól nevelt. Feszes modorú. Pillantásai bizonytalan idegességet közölnek. Valahová távolba néz, de elkapja jómodorún tekintetét. Robbanásveszélyesen higgadt. Jóltemperáltsága körül az erőszakos halál kószálva lesi áldozatait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4503