KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísérlet a szabadulásra

Koltai Ágnes

 

Paskaljević szereti a síneket. Megfeneklett életek zakatolnak rajtuk; a bizonytalanság, a kilátástalanság szimbólumai. Filmjeiben az utazás nem kecsegtet a szebb és jobb élet reményével, hősei fejvesztetten menekülnek egy elképzelt, titokzatos világba.

Paskaljević a végletes, kiélezett szituációkat kedveli. Kegyetlenül pontos, hamis kibúvóknak ellenálló történetei egy-egy élet bezárulásáról, ellehetetlenüléséről szólnak. Elszigetelt, önmagukat pusztító mikrovilágokat ábrázol a rendező, filmjeiben lépésről lépésre halad az elkerülhetetlen tragikus végig. Az első képsorokban szándékosan lassan bontakozik ki a tragédia, s csak a lehetőségek és választások teljes repertoárjának felvonultatása után, torokszorítóan, de mégsem érzelmesen zárja le a történeteit.

Paskaljević zavarbaejtően pontosan, belülről ismeri a társadalom peremére szorult, emberi méltóságukat még őrző, vagy teljesen széthullott egyéneket. Sajátos perspektívából, a kiszorultak, a sors- és reménynélküliek alulnézetéből szemléli a hetvenes évek Jugoszláviáját. A Kísérlet a szabadulásra (eredeti címe: A kutya, amelyik szerette a vonatokat, a film egyik lényeges mozzanatára utal) egy triptichon, a vergődés, az alig-lét három stációjának megörökítője. A korlátlan szabadság illúziójában élő, egész életét egy rozzant teherautóban hordó rodeós, a börtönből szökött prostituált és az árva kamasz véletlen szülte kapcsolata, gyűlölet- és szeretetörvénye bomlik ki a filmben. A központi figura a lány, a két férfi hol hangsúlyosabb, hol lényegtelenebb szerepet kap, aszerint, hogy mennyire segítik Mikát idegtépő menekülésében. Találkozásuk pillanatában mindhárman monomániásan „hajtják a magukét”: a rodeós, egy kivénhedt kaszkadőr, ócska vásári komédiával hajkurássza a pénzt, Mika Párizsba készül, a fiú elveszett kutyáját keresi. Ez az érdekből szövődött, kérészéletű kapcsolat egyedül a romlatlan, szeretetéhes kamaszban ébreszt valódi emberi érzéseket. Fanyar, szomorkás fintor: végül is az ártatlant sújtja a halál.

Paskaljević a kontrasztok mestere. Igaz, időnként a kézenfekvő képi megoldásokkal is kiegyezik, mint például abban a jelenetben, amely Mika társadalmi helyzetét érzékelteti (szülei kültelki szoba-konyhás nyomora, háttérben a modern Belgrád toronyházaival), ám a szobabelsők, a szegényes otthonok egy-egy, élet drámáját tömörítik. Rengeteg apró, első nézésre talán elsikkadó beállítás, elröppenő mondat utal olyan égető társadalmi problémákra, mint a munkanélküliség, a köztársaságok eltérő életszínvonala.

Előző filmjéhez képest hőseivel most zordabb a rendező, egy pillanatra sem csuklik el hangja a visszafojtott könnyektől; a Kísérlet a szabadulásra feszesebb, drámaibb mű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7247