KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cyborg vagyok, amúgy minden oké

Teszár Dávid

Saibogujiman kwenchana – dél-koreai, 2006. Rendezte: Park Chan-wook. Írta: Park Chan-wook és Jeong Seo-Gyeong. Kép: Jeong Jeong-hun. Zene: Jo Yeong-wook. Szereplők: Lim Su-jeong (Young-goon Cha), Rain (Il-sun Park), Choi Hie-jin (Seul-gi Choi), Kim Byeong-ok (Judge). Gyártó: Moho Films. Forgalmazó: Cirkofilm. Feliratos. 105 perc.

 

Amennyiben csoportosítani akarjuk a kortárs dél-koreai filmművészet direktorait, alapvetően három társaságot különböztethetünk meg: a színtiszta artmozikkal elhíresült brigádot (Hong Sang-soo, Kim Ki-duk, Jang Sun-woo), a nettó kommerciális megfontolások mentén haladó tömegfilmes iparos-osztagot (Kang Je-gyu, Shim Hyung-rae), illetve a sajátos zsáner(át)értelmezéseikkel nemzetközi porondon is sikerrel teljesítő különítményt (Park Chan-wook, Bong Joon-ho, Kim Ji-won). Az itthon is hozzáférhető Bosszú-trilógiával elhíresült Park az utóbbi csapat talán leghíresebb tagja, aki legutóbbi, 2006-os munkájával egészen új oldaláról mutatkozott be. Az I’m a cyborg ártalmatlan, pehelykönnyű szerelmi történet két elmegyógyintézeti ápolt között: a lány (a zseniális Két nővérből ismeretes Lim Soo-jeong) cyborgnak képzeli magát, míg a fiú (Dél-Korea legnagyobb popsztárja, Rain) antiszociális és olyan kleptomániában szenved, hogy belső tulajdonságokat is képes „ellopni” – persze csak a zárt osztály hibbant lakóitól. Park humanista mozija elbeszélését tekintve is teljesen őrült, szertelenül csapong mind időben, mind térben; cselekményének első fele az emlékezetes mellékszereplőknek is teret engedő epizódok laza füzére, csupán a játékidő második felére kristályosodik ki a tulajdonképpeni konfliktus: a lány szigorú szabályszerűségek szerint működő fantáziavilága nem engedi meg az emberi táplálék bevitelét mechanikusnak vélt szervezetébe, így a fiúnak kell megmentenie az éhhaláltól, felismerve azt, hogy csak úgy tud eredményt elérni, ha elfogadja a kattant hölgy belső univerzumának furcsa játékszabályait.

Stilisztikailag nem történt törés az életműben, A bosszú asszonyának erőteljesen stilizált képi világát követi a rendező: e műve is hajmeresztően kreatív stílbravúr, brutális formatudatosságról árulkodik valamennyi kompozíciója. Kérdés persze, elegendő-e ennyi az üdvösséghez: a türelmetlenebb nézők joggal titulálhatják kimódolt, agyzsibbasztó marhaságnak az I’m a cyborgot, a színes-szagos zakkantságra fogékonyabb publikum azonban egy elragadóan bizarr love story-t köszönthet Park mester új opusában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9390