KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Közép-Európa

Szlovák rebellisek

G. Kovács László

 

Jakubiskóhoz hasonlóan két nemzedéktársát is a szlovák filmművészet klasszikus alkotói között tartják számon. Elo Havetta (1938–1975) csak néhány rövidfilmet és két játékfilmet hagyott maga után: az előbbiek a csehszlovák új hullám kibontakozásának figyelemre méltó dokumentumai, az utóbbiakat pedig (Ünnepség a füvészkertben [Slávnos» v botanickej záhrade] 1969; A mezők liliomai [Ąalie poµné] 1972) a szlovák filmtörténet legkiemelkedőbb alkotásai között tartják számon. Második – elszántan háborúellenes, mélységesen humánus – filmje után Havetta is a diktatúra által holtvágányra kényszerített művészek sorsára jutott, s nem fér hozzá kétség, hogy korai, mindmáig rejtélyek övezte halála szorosan összefüggött a pályáján bekövetkezett töréssel. Duąan Hanák (1938) jóval szerencsésebbnek bizonyult, a Havettával való párhuzam mégsem erőltetett: ő is kevés filmet készített (s a rendezéssel minden jel szerint 1995-ben végleg felhagyott), de szinte mindegyikük emlékezetes, magas művészi színvonalú alkotás. Említsük meg közülük legalább a 322 (1969), A régi világ képei (Obrazy starého sveta, 1972), Rózsaszínű álmok (Ruľové sny, 1976) s a Csendes öröm (Tichá rados», 1985) című filmeket. Akárcsak Jakubiskónak és Havettának, neki is nem egyszer meggyűlt a baja a rendszer vaskalapos, ám éber cenzoraival, hosszú éveken át „sikerrel” nehezítették pályája kibontakozását.

A Talányos beszámoló a világ végéről (Nejasná zpráva o konci světa) cseh címe Jakubisko pályafutásának fordulatát jelzi: Csehszlovákia 1992. december 31-én bekövetkezett felbomlása arra késztette, hogy az alkotói munka lehetőségeit józanul felmérve Csehországba (Prágába) költözzön. Döntése minden valószínűség szerint helyes volt, az önálló Szlovákiában ugyanis rendkívül nehezek a filmkészítés körülményei, lehangolóan kevés új mű születik. A mozifilmek hiányának egyfajta kompenzációját jelenti a színvonalas, érdekfeszítő rövid- és dokumentumfilmek sora, ezek a munkák azonban csak kisszámú közönséghez jutnak el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9506