KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fütyülök az egészre

Általános alany

Strausz László

A szenvtelen színészi játék és a hezitáló-imbolygó kamera az egyén felől kollektív viszonyok irányába mozdítja el a néző figyelmét.

Mostanra már jól látszik, hogy a kortárs román film körül kibontakozó kezdeti kritikai konszenzust, amely az őszinteség, a közvetlenség, az átélhetőség vagy a kamera-jelenlét kulcsszavai köré épült, tovább kell gondolni. Kétségtelen, hogy a fenti jelzők fontos aspektusát ragadják meg a román újhullámnak, amely a kelet-európai film elmúlt évtizedeit jellemző egyik hagyomány, az allegorikus stílus ellenében jelöli ki saját irányvonalát. A negatív leíráson, az összehasonlító elemzésen túl azonban továbbra is ott áll előttünk a megválaszolatlan kérdés: a rendszerváltás körüli éveket tematizáló román munkák milyen formanyelvi újítások révén teremtették meg a kulturális emlékezet eme sajátos modelljét? Hogyan viszonyul a szóbanforgó filmek nézője a történelemhez, a társadalmi átalakulásokhoz?

A fenti átfogó kérdések megválaszolására itt nem vállalkozom, mindössze Florin Serban új filmjének két stiláris jegyére, valamint az ezek révén kialakuló nézői pozícióra szeretném felhívni a figyelmet. A Fütyülök az egészre 18 éves főszereplője, Silviu börtönbüntetésének utolsó napjait tölti. Az új román film egyik központi jegyének tekinthető remegő, hosszú ideig kitartott kézikamerás beállítások nyomán folyamatosan Silviu közvetlen közelében vagyunk. Mégis: hiába figyeljük a fiú arcát, a karaktert megformáló George Pistereanu játéka az érzelemmentes mimikára épít. Nem tudjuk meg, hogy a börtönbeli csicskáztatás, a megaláztatás változatos megnyilvánulásai miatt viselt szenvtelen maszkja mögött mi zajlik, pedig a film hosszú, első része magának a helyszínnek a bemutatására koncentrál, dramaturgiailag statikusnak mondható. A bonyodalmat öccse megjelenése váltja ki, aki beszélőre érkezve azt a hírt hozza, hogy anyjuk visszatért Olaszországból, és magával akarja vinni a kisebb fiút, még Silviu néhány nappal későbbi szabadulása előtt. A film egyetlen nyers érzelmi kitörése magának az anyának a börtönbeli látogatásakor robban ki Silviuból, mikor megfenyegeti anyját: ne ráncigálja bele öccsét a váltogatott szeretőkkel, munka- és lakhelyekkel tarkított csapongó életébe. Ugyancsak egy rövid utalás révén, de világos, hogy évekkel korábban pontosan ez történt Silviuval. A magas érzelmi hőfokú jelenet után a fiú visszahelyezi börtönbeli túlélő maszkját. Tekintetünk próbál áthatolni ezen a pajzson, de próbálkozásaink sikertelenek maradnak.

A pszichologizálás következetes elutasítása olyan rendezői stratégiát mutat, amely sok új román filmhez hasonlóan Serban munkájában is központi szerepet kap: az imbolygó-hezitáló kamera által felvett karakter tanácstalan, szenvtelen arcáról visszaverődik a nézői tekintet. A film szereplői nem egyéni hősökként, hanem összefüggő szociális- és politikai folyamatok általános alanyaként lépnek elénk.

Nem inviduális sorsokat, hanem meghatározott társadalmi helyzetekre adott reakciókat látunk, amelyek a Fütyülök az egészre történetében egyrészt a kelet-nyugat gazdasági-életszínvonalbeli oppozíciójában, azaz a Románia–Olaszország viszonylatban jelennek meg. Másrészt a Románián belüli társadalmi csoportok eltérő tapasztalati-önkifejező módjai, az ezek között tátongó szakadék is felvillan Silviu és Ana, a börtönben kutatást végző csoporttal érkező fiatal egyetemista gyakornok kapcsolatában. A lány nem érti a Silviuból hirtelen felszínre törő aggresszivitást, melyet egy látszólag banális esemény vált ki. Az idáig meghúzódó, csendes főszereplő brutálisan szétveri egyik őrzője fejét, majd egy törött üvegcserepet a nyakához szorítva túszul ejti Anát. A dühroham végül a lány és Silviu menekülését követően egy megejtően intim, csendes kávézásba szelídül. A kihalt presszó törékeny nyugalma azonban szükségszerűen átmeneti: Silviu felhörpinti kávéját, és az országúton visszaindul őrzői felé. A romantikus idillből a karcos, kusza valóságba.

FÜTYÜLÖK AZ EGÉSZRE (Eu cand vreau sa fluier, fluier) – román-svéd, 2010. Rendezte: Andreea Valean darabja nyomán Florin Serban, Catalin Mitulescu. Írta: Andreea Vălean. Kép: Marius Panduru. Szereplők: George Piştereanu (Silviu), Ada Condeescu (Ana), Mihai Constantin (Igazgató), Clara Vodă (Anya). Gyártó: Film i Väst / Strada Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10548