KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Benda Bilili

Forgács Nóra Kinga

Benda Bilili! – holland, 2010. Rendezte, írta és kép: Renaud Barret és Florent de la Tullaye. Zene: Staff Benda Bilili. Szereplők: Maria Barli Djongo, Cubain Kabeya, Vincent Kenis, Roger Landu, Leon Likabu. Gyártó: Belle Kinoise / Screen Runner. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 85 perc.

A Staff Benda Bilili kongói utcazenészekből álló formáció, Kinshasa szegénynegyedében virágoztak ki dalaik, és ma már európai fesztiválok és koncerttermek színpadain mesélnek szegénységről, a sors leckéiről, alkotásról, küzdelemről és helytállásról. A két francia dokumentumfilmes, Renaud Barret és Florent de la Tullaye munkája a banda útját követi a hírnévig. Az egyszerre zenei és antropológiai filmként működő alkotásban a kongói utcai muzsikusok-dalszerzők környezetét megismerve a harmadik világban uralkodó elképesztő szegénységbe tekinthetünk be, ám a képet árnyalja a zene társadalomban betöltött speciális szerepének és a kollektív tudatra gyakorolt hatásának érzékeltetése. A Staff dalai életképek, a kinshasai szegénynegyed mindennapjainak krónikái, az emlékezés, az érzelemkifejezés és az élményfeldolgozás eszközei. Emellett nevelnek is: az afrikai anyákat okítják a védőoltások fontosságára, vagy éppen Kongó lakosságát buzdítják az állampolgári szerepvállalásra.

A Benda Bilili!-nek azonban a zenészek mellett az önmagukat csak lakonikus narrátori megjegyzésekben exponáló filmkészítők is a „hőseivé” válnak, hiszen nem pusztán dokumentálni akarták a helyzetet, hanem az első lemez felvételét és kiadását menedzselve változást elérni. Így rajzolódik ki a zenészek képe mellett a nyugati menedzser portréja, ami morális kérdéseket vet fel: a dalokat közegükből kiragadva, színpadi produkcióvá tárgyiasítva sorsokat írtak át az alkotók.

Az eredmény egy „backstage” doksi, amit a hosszú távú követés ellenére jó érzékkel húztak rövidre, és amit a körülmények és a zenészek tesznek különlegessé. Ám a dokumentumfilm proaktív módszere és az utcazene sajátos létezési módja miatt elmosódik a határ produkció és életanyag között – így érthetünk meg többet az alkotó ember jelenlétéről a világban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10673