KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rohanj velem!

Állófilm

Faragó Vilmos

 

Ha állami gondozott gyerekek gyógyszanatóriumába új jövevény érkezik, sérült lelkű, de ép erkölcsi érzékű kiskamasz, teljesen bizonyos, hogy a következő élményekkel találkozik:

1. Az elvegyülés nehézségei. Alkalmazkodni (a személyiség szuverenitásának viszonylagos megőrzésével) az új házirendhez, a felnőtt személyzet rutinközönyéhez, rigolyáihoz vagy pedagógiai-pszichológiai rögeszméihez, és a gyerekközösség bandahierarchiájához.

2. A kiválás nehézségei. Megmutatni: ki vagyok én. Kihívni, különc viselkedéssel, a zordon Főnővér haragját; felszítani, okos-koravén magatartással, a Tanár Úr érdeklődését; kiprovokálni, lányos-szép kamaszszemekkel, a fiatal Kisnővér szeretetét; rangot szerezni, vakmerő kunsztokkal, a gyerekbandában.

3. A pubertás-életkor nehézségei. Beleszeretni, de halálosan, az akaratlan-kacér Kisnővérbe. Csalódni; de halálosan, a szerelem viszonzatlansága miatt. Vágyakozni a távoli anya szeretetére. Visszautasítani e szeretet elkésett rutinjelentkezését. Rajongani a pedagógiai melegséget árasztó Tanár Úrért. És kiábrándulni belőle, ha emberi gyarlóságai váratlanul lelepleződnek. Kimondani a koravén ítéletet: „A nők alighanem mind kurvák, a férfiak disznók, a felnőttek megérik a pénzüket”.

Ezek az élmények azért bizonyosak, mert a helyzetből szükségszerűen következnek. Valódi élmények tehát, ellenőrizhetők, garantáltan igazak.

Abban az új magyar filmben, amelyet Rohanj velem! címmel Asperján György forgatókönyvéből Markos Miklós rendezett, a következő élményekkel találkozott a gyógyszanatóriumba érkező sérült lelkű, de ép erkölcsi érzékű kiskamasz.

1. Az elvegyülés nehézségei. Kiskamaszunk alkalmazkodott (szuverenitásának viszonylagos megőrzésével) az új házirendhez, a felnőtt személyzet rutinközönyéhez, rigolyáihoz, pedagógiai-pszichológiai rögeszméihez és a gyerekközösség bandahierarchiájához.

2. A kiválás nehézségei. Megmutatta: ki ő. Kihívta különc viselkedésével, a zordon Főnővér haragját; felszította, okos-koravén magatartásával, a Tanár Úr érdeklődését; kiprovokálta, lányos-szép kamaszszemeivel a fiatal Kisnővér szeretetét; rangot szerzett, vakmerő kunszttal, a gyerekbandában.

3. A pubertás-életkor nehézségei. Beleszeretett, de halálosan, az akaratlan-kacér Kisnővérbe. Csalódott, de halálosan a szerelem viszonzatlansága miatt. Vágyakozott a távoli anya szeretetére. De visszautasította e szeretet elkésett rutinjelentkezését. Rajongott a pedagógiai melegséget árasztó Tanár Úrért. Es kiábrándult belőle, mert emberi gyarlóságai váratlanul lelepleződtek. Úgy érezte tehát, igaz a koravén ítélet: „A nők alighanem mind kurvák, a férfiak disznók, a felnőttek megérik a pénzüket”.

És ezek az élmények mégsem bizonyosak. Mert – hogy úgy mondjam – a szociológiai helyzetből következnek ugyan, de a filmben is csak szociológiailag következnek, művészileg nem. Valódiak tehát, de egyáltalán nem igazak. A filmnek egyetlen hiteles jelenete nincs, egyetlen művészetvarázsú képkockája. Tökéletes homunkulusz: előállíttatott az alkimista műhelyben, emberformája van, de nem él, nem mozog. Szinte ritkaságértéke van: annyira tiszta példája egy jó szándék csődjének. Azt hihetnénk, hogy azért, mert szociológiai valóságelemei – banalitások immár. És tulajdonképpen azok is. Csakhogy – gondoljunk a legkézenfekvőbb analógiákra – a Légy jó mindhalálig kisdiákjának csalódása a felnőttekben ugyanilyen banalitás; a Száll a kukukk fészkére fiatalemberének lázadása a Főnővér terrorja ellen még ugyanilyenebb banalitás. Nem, a Rohanj velem! csődje egyszerűen mesterségbeli csőd, művészi csőd. Ennek a filmnek minden dialógusa, minden gesztusa, minden beállítása illusztratív. Mintha arra kérték volna az amatőr főszereplő fiút: most ábrándozz el, most légy durcás, most nézzél szerelmesen, most szaladj el. És a fiú elábrándozik, durcás képet vág, szerelmesen néz, elszalad. Vagy a profi szereplő Káldy Nórát: árasszon a lényed fegyelmező főnővéri ridegséget. És áraszt. Koncz Gábort: légy kedves, kicsit szomorú Tanár Úr. És lett. Csupa helyzetgyakorlat, amely minél túlzóbbra – vagy illusztratív-rosszabbra – sikerült, annál szívesebben fogadtatott el; s aztán a tévedhetetlen ízléssel kiválogatott rossz helyzetgyakorlatok folyamatosan vetíthető filmszalaggá ragasztódtak össze.

Feszengve gondolok a nézőkre, akiket a cím arra biztat, hogy éljék magukévá a filmet, s rohanjanak együtt vele. És a nézők rohannának is. De a film áll. Meg se mozdul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 09-10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6964