KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apám zenéje

Forgács Nóra Kinga

Nach der Musik­ – német, 2007. Rendezte: Igor Heitzmann. Kép: Rali Raltschev és Hoyte Van Hoytema. Szereplők: Otmar Suitner, Igor Heitzmann, Renate Heitzmann, Marita Suitner, Otmar Suitner. Gyártó: Filmkombinat. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 105 perc.

Az Apám zenéje klasszikus dokumentumfilmes eszközökkel készített szabályos művészportré Otmar Suitnerről, az ötvenes évektől 1990-ig dirigáló, művészi karrierjét Kelet-Németországban építő világhíres karmesterről. A gazdag archív anyagot görgető egész estés darab Suitner önvallomásai és az életében meghatározó szerepet játszó két nő, a feleség, Marita Suitner és a szerető, Renate Heitzmann elbeszélései alapján idézi fel egy élet és egy pálya állomásait, olykor ütköztetve, olykor párhuzamba állítva, de leggyakrabban egyszerűen sorra véve az különböző értelmezéseket.

Azon túl azonban, hogy a művészléttel kapcsolatos naiv elképzelések (a szövevényes magánélet, illetve a hivatás iránti elkötelezettség mítosza) ezúttal is beigazolódnak, a filmkészítő személyének és aktív részvételének köszönhetően adva volna a lehetőség, hogy a film egyben nyomozássá, identitáskereső mozivá váljon. A film egyik szereplőjeként megjelenő rendező, Igor Heitzmann ugyanis Suitner Renatétől született fia, aki a beszélgetések során a karmester portréja mögött az apa életszerű és valódi képét keresi, szülei kapcsolatát próbálja megérteni, és igyekszik tájékozódni abban a családi múltban, ami a fallal kettéosztott város, Berlin és a sokáig fallal elszigetelt két, Marita illetve Renate oldalán élt magánélet színterein játszódott.

Ez a potenciál azonban nem teljesedik ki: ha a személyes szálat nézzük, az Apám zenéje megmarad visszafogott és udvarias közelítésnek. A film elején megfogalmazott célkitűzés, mely szerint a fiú szeretné édesapját a zenéhez fűződő viszonyán keresztül megismerni, elveszíti érzelmi horderejét, szerkesztési alapelvvé válik. Ha a történelmi közelmúltról, a kelet-német kultúrpolitikáról felbukkanó véleménytöredékeket figyeljük, Suitner kivételes és visszás szabadságának felidézése a Berlini Fal ledöntése után két évtizeddel is tanulságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9876