KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

London Boulevard

Roboz Gábor

London Boulevard – amerikai-brit, 2010. Rendezte és írta: William Monahan. Kép: Chris Menges. Zene: Sergio Pizzorno. Szereplők: Colin Farrell (Mitchell), Ben Chaplin (Billy), Keira Knightley (Charlotte), Anna Friel (Briony). Gyártó: Henceforth / GK Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 103 perc.

A „hűvösről szabadult ex-bűnöző boldogulása a nagyvilágban” bejáratott történetséma a gengszterfilm műfajában (Carlito útja, Mona Lisa), a téma valóban izgalmas feldolgozásának tehát valahogyan győzedelmeskednie kell az „utolér a múlt” és az „úgysem lehetsz mintapolgár” kliséi felett. Az eszelős tempóban alkotó Ken Bruen London Boulevard című 2001-es hard-boiled regénye ezt a feladatot úgy oldja meg, hogy inkább a formára erősít rá: bár a szellemes krimireflexiókkal teli Alkony sugárút-parafrázis (amelyben egy ex-fegyenc az erőszakos életforma folytatása helyett inkább egy kiöregedett színésznő szolgálatába áll) tartalmát tekintve is felmutat ínyencségeket, a közhelyes sztorit igazán az ír szerző egyedülálló minimalizmusa teszi élővé.

A többnyire hozott anyagból dolgozó forgatókönyvíró, William Monahan (A tégla, Hazugságok hálója) első rendezése több lényeges ponton is módosít az alapanyagon: egyebek között nagyobb hangsúlyt helyez a bosszúállás-szálra, a regény két nőfigurájának egybegyúrásával valamelyest elhomályosítja a Wilder-mozira vonatkozó párhuzamot, és főhőse sorsát is máshogyan képzeli el. Monahan teljesen korrektül rajzolja meg az angol miliőt és a jobbára vázlatos figurákat, valamennyit képes átmenteni a könyv humorából, a főhős morális beállítottságának kezelése pedig azt a zavarba ejtő helyzetet eredményezi, hogy a London Boulevard gengszterfilmjében épp a hős nem tekinthető valódi gengszternek. Hiába azonban a tisztességes anyagkezelés és a rendező egészen eredeti (és abszurdba hajló) ötlete a lezárásra, a stílus hiányát semmivel sem pótolhatja. A Scorsesétől ellesett agresszív zenehasználat ellenére Monahan munkájának se íze, se bűze, ami kivált akkor különösen kellemetlen, ha az alkotó nevének irdatlan betűmérettel történő hirdetése a vásznon valamiféle szerzői jelenlétet hivatott jelezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10563