KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Beépülve – Az Escobar-ügy

Kovács Patrik

The Infiltrator – amerikai, 2016. Rendezte: Brad Furman. Szereplők: Bryan Cranston, John Leguizamo, Diane Kruger. Forgalmazó: Budapest Film. 127 perc.

 

Robert Mazur, az amerikai vámhivatal ügynöke a nyolcvanas években mélyen beépült a kolumbiai drogkartellek és az általuk vezérelt magánbankok működtette pénzmosó-paradicsomba, s Bob Musella fedőnéven aláaknázta a kiterjedt bűnszervezetet, számos alvilági oligarchát juttatva rács mögé. E szenzációs leleplezés krónikája a Beépülve – Az Escobar-ügy.

Brad Furman friss rendezése adós marad a hiteles miliőrajzzal (olyan zeneszámok is megszólalnak a hangsávon, melyek még meg sem jelentek 1985-ben, amikor a cselekmény játszódik), és meglehetős rugalmasan kezeli a tényeket (elhallgatja például, hogy Mazur mellett számos más ügynök is dolgozott az ügyön). Utóbbi azonban bocsánatos bűn, hiszen éppen a fiktív cselekményelemek a film csúcsmomentumai, különösen azok az anekdotikus epizódok, melyek azt hivatottak megvilágítani, hogy miként deformálja a főhős személyiségét a nem épp veszélytelen kettős játszma (az éttermi jelenet, melyben Mazurből neje szeme láttára előtör a fehérgalléros pszichopata, sziporkázó írói lelemény). Ilyenekből viszont sajnos relatíve kevés akad, és a legnagyszerűbb pillanatok (a fergeteges nyitány vagy a rendhagyó vuduszertartás szcénája) inkább spontán ötletek eredményei, érdemben nem sokat adnak hozzá a szüzséhez. A cselekményszerkezet egyébként sem eléggé letisztult, Furmant és forgatókönyvíróját gyakran elragadja a szertelen adomázó kedv: jórészt hanyagul egymáshoz illesztett, ámde színes mozaikokból építkeznek. Ambícióik pedig túl merészek: egyszerre kívánják felvázolni a hős emberi és szakmai portréját, s még általános korképpel is szolgálni – főként az amerikai gazdaság és a bankrendszert is korrumpáló drogkereskedelem kölcsönös függő viszonyáról hallunk bölcs tételmondatokat –, ám egyik célt sem tudják maradéktalanul teljesíteni.

Bryan Cranston személyében viszont sikerült olyan színészt megnyerni a főszerepre, aki impozáns jelenlétével sokat javít a mérlegen; voltaképpen ő a Beépülve tartópillére, sőt mintha az egész koncepciót az ő jutalomjátékára szabták volna. Cranston teszi életképessé a film kevert hangnemét is: nemcsak drámai fronton remekel, de a hol játékosan provokatív, hol éjfekete humorból fakadó ziccereket sem hagyja ki. A Totál szívás kultszéria egykori Heisenbergje ismét bebizonyítja, hogy ezerarcú tehetség – hiszen még e könnyűsúlyú bűnfilmet is megmenti a feledéstől.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13040