KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dobermann

Báron György

 

Kemény, elrajzolt bűnözőpofák nagyközelije. Fényben megcsillanó fegyverek szuperplánja. A képek pergő klipritmusra vágva, hideg fénnyel bevilágítva, akár a vonzó férfiasságot hirdető reklámok a csatornákon. Mintha a Veled is megtörténhet nyálcsurgató voyeurizmusa és a Született gyilkosok vér és szenny láttán előtörő tapsikolása keveredne a Rocky Horror Picture Show kaján nyelvöltögetésével. Vérgonosz, szadista rendőrfelügyelő üldöz vérgonosz, szadista bűnözőket, végülis mindegy, melyik mészárolja le a másikat, a legjobb, ha ketten egymást egyszerre.

A vásznon az erőszak másfélórás moziklipje pereg.

Ritka ellenszenves film. Csöpög a cinizmustól. S bár a rokon- és ellenszenv – akárcsak az alkotói cinizmus – nem esztétikai kategória, e film cinizmusa nem a képregénysorozatból átírt vérgőzös történetben, hanem a formában, vagyis az esztétikumban rejtezik. Abban, ahogy e sanda stílus fölmentést kínál a kéjesen lihegő voyeurnek: ha akarja, ne vegye komolyan, amit lát, tekintse paródiának, s így talán nem is volnának akkora disznók ők, a film készítője és nézője. Meg abban, ahogy Jan Kounen rendező a történetet túlesztétizálja, megfürdeti a klipek és képeslapfotók perfekcionista, üres szépségében, miközben azt a látszatot kelti, mintha maga is gúnyolódna eme ezred- és világvégi stíldivaton. Ez a heherésző kikacsintás, és a szépelgés komoly alkotói gyávaságra vall, s különösen visszatetsző egy olyan rendező esetében, aki rettenthetetlen fickókról próbált filmet készíteni. Hentesipari szakmunka lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3705