KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Palmetto

Harmat György

 

Palmetto floridai kisváros. Ide tér vissza két év börtön után Harry, az újságíró. Az újrakezdéshez jól jönne az a nagy összeg, amit a helyi „végzet asszonya”, a szép szőke Rhea ajánl neki egy kockázatos, bár egyszerűnek látszó feladat (imitált emberrablás) végrehajtásáért. Harryt persze – az a fajta! – behúzzák a csőbe. Csak az a kérdés, hogyan – sértetlenül, lefülelve, holtan? – kerül ki belőle. Ennyiből is látható: Hammett, Chandler írt efféle történeteket. A 40-es, 50-es években készültek ilyen filmek. Akkor Bogart játszotta volna a magányos hőst, s Lauren Bacall vagy Rita Hayworth a csábító szépséget. Woody Harrelson (Harry szerepében) méltó, érdemes módon viszi tovább a mítoszt, tán kevésbé szívtipró, mint Bogie, viszont esendőbb, érzékenyebb. Mai neurózist lop bele az ábrázolásba. Elisabeth Shue nyíltabban érzéki, kisszerűbben elvetemült, mint az elődei, az említett dívák által megformált figurák.

A krimi neves szakembere, James Hadley Chase írta a regényt, melyből e pompás kis mozidarab készült. A forgatókönyv mesteri, emberszabású humora megejtő, a záró harmad fordulataitól pedig csak kapkodjuk a fejünket. A ma játszódó cselekmény tempója mindazonáltal szerencsére nem a mai klipes rohanás. Üdítő módon hagy időt a nézőnek arra, hogy átadja magát a helyszínek, a helyzetek, a hangulatok befogadásának, élvezetének. E vonatkozásban érhető leginkább tetten, hogy ezt az ízig-vérig amerikai kultúrájú történetet a francia iskolázottságú német Volker Schlöndorff vitte vászonra. Hogy az európai művészfilm jelentős képviselőjének kell-e hollywoodi közönségfilmet készítenie, az kérdéses. Hogy kiváló munkát végzett, az nem. (Munkatársai között sok a német: az operatőr, a zeneszerző, Rolf Hoppe az idős férj szerepében. Zenészek: a Müncheni Filharmonikusok. Utómunka: Babelsberg.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3744