KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

És isten megteremté a nőt

Ardai Zoltán

 

Ezzel a fellengzős címmel már forgatott egy filmet a hatvanas évek elején Roger Vadim, a főszerepet Brigitte Bárdot játszotta és Vadim akkor még némi eleganciával tetszelgett a – vadóctermészetű – nőiség bemutatásában. Az évtizedekkel későbbi, amerikai környezetbe átplántált új változat szőke Vadóca jóval szimplább lény az egykorinál, de láthatólag a rendező tudta nélkül. Vadim ugyanoly hiún merengve tekint rá, majd pillant, mintegy miránk, majd újra rá, mint annakidején Bárdot esetében, ám már olyannyira híján a sikknek, hogy az elnéző-megértő állapotba süppedt néző sem kerülheti el az olykori feszengést. Annál kevésbé, minthogy ebben a filmben gyakran csak úgy „mai” és úgy „amerikai” minden, mintha egy Budapesten készült – de a tengerentúlon játszódó – átlagos tévéjátékot látnánk. A cselekmény egyébként nem volna érdektelen. Egyetlen férfiszereplő akad itt, aki jól szereti a Nőt (egy fiatal építőmunkás). Mit se sürget, bármikor adni kész és összetartozásukat illetően végtelen a bizalma, így a fiatalember minden egyes idegpróba után tartós eredménnyel képes relaxálni. A végkifejlet: a Nő az élettől megtöretvén megbékél; a (kissé ízetlen) boldogság napjai következnek. – Nem eleve hamis megoldás; ami a vásznon elviselhetetlenné teszi, az a rendező könnyes derűje. Különösen a paplan alatti édes rugdosódás jelenete kedvetlenít el. „Lám, a két álomszuszék nem ad a vekkercsörgésre!” – így kuncog ránk az idősödő Vadim Amerikából, ez ma az esprit-je.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4409