KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó jelentés

Herpai Gergely

Breach – amerikai, 2007. Rendezte: Billy Ray. Írta: Adam Mazer, William Rotko és Billy Ray. Kép: Tak Fujimoto. Zene: Mychael Danna. Szereplők: Ryan Phillippe (Eric), Chris Cooper (Hanssen), Laura Linney (Burroughs), Caroline Dhavernas (Juliana). Gyártó: Universal Pictures / Outlaw Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 110 perc.

 

Ha az USA vonatkozásában a 2001-es évet említjük, mindenkinek a híres World Trade Center-féle merénylet jut eszébe. Pedig ebben az évben egy hasonló nemzetbiztonsági tragédia is érte az országot: ekkor kapták el Robert Hanssent, azt a magas rangú FBI-ügynököt, aki több mint húsz éven keresztül szivárogtatott ki információkat a Szovjetuniónak, az országnak ezzel hihetetlen károkat és több amerikai kém halálát okozva. Az utolsó jelentés Hanssen (Chris Cooper) elfogásának történetét meséli el egy fiatal ügynök, az FBI-fejes asszisztenseként dolgozó O’Neill (Ryan Phillippe) szemszögéből. A film műfaját tekintve pszichológiai kémhistória, és az áruló Hanssen viselkedéseinek okait próbálja kikutatni a „sírós arcú” Chris Cooper remek alakítása révén.

A készítők nagyon igyekeztek korrekten elmesélni a tényeket, ám emiatt át is estek a ló túlsó oldalára, a film a középső szakaszától kezdve leül. Miután meglehetősen hamar kiderül, hogy Hanssen kettős ügynök, túl sok meglepetést már nem tartogat a film, pusztán azt figyelhetjük, O’Neill és az FBI-os, CIA-s főnökei hogyan leplezik le közösen az árulót.

Az utolsó jelentés igazi elpuskázott lehetőség. Az még rendben van, hogy nem egy Al Pacino-Colin Farrel-féle, Beavatás szintű sokszorosan megcsavart spy thrillerrel van dolgunk – elvégre ez mégiscsak dokumentumtörténet –, de azért talán érdekesebb lett volna, ha Hanssen teljes kémkarrierjét kísérhetjük végig, egyenesen 1979-től, vagyis attól az időponttól, amikor először kezdett el titkos információkat küldeni a Szovjetuniónak. A filmből a kezdetek mellőzése miatt nem derülnek ki Hanssen valódi indítékai, elfogásának története meg eléggé banális a teljes sztoriban rejlő lehetőségekhez képest.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8992