KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Baptiste

Molnár Gál Péter

Jean-Louis Barrault 1910. szeptember 8-án született. A vésinet-i patikus fia sorra próbált megannyi mesterséget, mielőtt beiratkozott volna Charles Dullin színiiskolájába. Dullin rányitotta növendéke szemét: nem csak európai színház Van a világon. Etienne Decroux megismerteti Barrault-t saját testével, tudatosítja benne: a színész a dikció mellett taglejtéseivel is beszél.

Huszonnegyedik születésnapján lép először színpadra. Az Etellier Ben Johnson-előadásában szolga. Napi 15 frankot keres. Éjszakánként Volpone V. felvonásbeli ágyában alszik, amiben a vén farkas haldoklott a nézők előtt. Átköltözik a Grands-Augustins utcában egy háromszobás lakásba (a következő bérlő itt festi majd a Guernicát). Iskolatársai: Antonin Artaud és a litván Iuozasz Miltinisz, aki majd Panevezsiszben csodaszínházak csinál, Sztanyiszlavszkijjal keresztezve a japáni színjátszást.

Barrault színházi ember. Filmszínészként is. Színészetét halhatatlanná a híre 19. századi némajátékos – Debureau – portréja teszi A szerelmek városában (1944). Színház a filmben. Aprólékos színháztörténeti adalékok költészetté emelése. Korábban Berliozként (Fantasztikus szimfónia, 1942), széles teátrális gesztusokkal vezényli a hadseregnyi zenekarának élén álló tíz másik karmestert. Színházian filmvígjátéki szerepében (Carné: Furcsa dráma, 1937) mint komikus gyilkos. Asztráltestű, idegességtől rebbenő virágfiú Viviane Romance oldalán (A szent és az utcalány, 1937).

A gesztusok virtuóza a Comédie-ben Claudel Selyemcipőjét viszi sikerre rendezőként. A Felszabadulást kővetően önállósítja magát feleségével, Madelaine Renaud-val: a Marigny Színházban a Gide-fordította Hamlet kirobbanó fogadtatású. A halott dán herceg karja úgy lóg le a négy százados-emelte saraglyáról, mint törött liliomszál. Kasszamegtöltővé teszi Csehovot, Kafka dramatizált regényét (A per). A Renaud Barrault társulatnál otthonra talál a francia irodalom, a színház valamennyi megújítója. 1959-ben beköltöznek az Odéonba. Becket, Ionesco, az ellenszínháziak szálláscsinálójává lesz, jóllehet az Ó, azok a szép napok! (1963. október 21.) premierjén Willyként száraz statisztája feleségének. Másnap Offenbach Párizsi életcímű operettjének kánkánt táncoló mexikói vendége. 1968-ban minisztere kirakja szűrét a színházból. Genet megértője fölfedezi Flaubert sosem játszott drámáját (Szent Antal megkísértése).

A szavakat mozgássá tette. A taglejtések retorikájának megbecsülést szerzett.

A szerelmek városa legvégén a karneváli tömegben fuldokolva keresi Garance-ot, elveszített szerelmesét. Birkózva halad előre az eltűnt szépség megnyeréséért. Szemben a tömeggel. Ellenkező irányba haladva, mint a többség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1060