KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyát a Marsra

Parádi Orsolya

Mars needs Moms – amerikai, 2011. Rendezte: Simon Wells. Írta: Berkeley Breathed könyvéből Simon Wells, Wendy Wells. Kép: Robert Presley. Zene: John Powell. Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

Robert Zemeckis neve egykor egyet jelentett a Vissza a jövőbe-sorozattal, majd hírnevét további sikerfilmjei, a Forrest Gump, és a Számkivetett öregbítették. Ám a rendező érdeklődése az elmúlt években a horrorfilmeken túl az olyan élethűen megrajzolt figurákat szerepeltető animációs filmek felé fordult, mint a Polar Expressz, a Beowulf, a Karácsonyi ének, vagy aktuálisan az Anyát a Marsra, amelyet mindössze producerként jegyez.

A szuperrealista rajzolt emberek marsi kalandja azonban hiába kecsegtet a Zemeckis-féle digitális 3D élményével, igen kusza darab lett dramaturgiailag és ideológiailag egyaránt, a látvány pedig nem képes egyedül elvinni ezt a súlyos terhet. Már a felütés sem világos: miért kell a kemény diktatúrában élő nőnemű marslakóknak Földről importált anyával megoldani utódaik poroszos nevelését? Feminista társadalmukban a hímek azért kerültek a szemétdombra, mert nem alkalmasak utódnevelésre, hiszen csak ugrálnak és táncolnak, plusz rasztahajuk van. Ezért viszik a kilencéves Milo anyukáját a vörös bolygóra, ám elrablása közben a kisfiú is felkerül az űrhajóra. Mire pedig a srác Marson rekedt embertársa és a helyi renitens szépség segítségével eléri célját, azaz kiszabadítja a mamát, már a szófogadás és a szemét kivitele sem fáj annyira neki.

Ennek az üzenetnek maximum az anyák örülhetnek, hiszen a film a gyerekek figyelmét rájuk, azaz pótolhatatlan létükre irányítja. Ám az elsődleges célközönségnek szánt kicsik sok ijesztő fordulattal találkozhatnak a filmben, és a szleng sem kimondottan óvodát vagy iskolát idéz. A marsi lányok gömbölyű fenekéről nem is beszélve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10607