KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Monteiro halálára

Bikácsy Gergely

 

João César Monteiro vénen és mégis fiatalon halt meg, tele bájosan perverz tervekkel. Portugálián kívül sokáig nem ismerték. Elsőként a francia kritikusok nyitották rá a szemüket, Emlékek a sárga házból című 1989-es filmjét megbámulva. A cím is mutatja, Monteirót a bolondok érdekelték, főként a vénember-bolondok. Színész és rendező: ő maga is vénnek szeretett látszani, nyilván mert legbelül, provokációs indulataival, sátáni képzeletében olyan fiatal volt. Dühét a régi libertinusok finom gonoszságába csomagolta. Erőszakot, agressziót nem nagyon engedett filmvásznára. Fiatal lányokra sóvárgó luciferien rút, de elegáns kéjencet szeretett ábrázolni. Ehhez ő értett a legjobban – tehát saját maga játszotta a sovány, égőszemű, halkan perverz, istent, ördögöt és leánybecsületet nem ismerő figurákat. Az általa alakított vénembereket a húsz éven felüli leányzók már nem érdekelték. Irtózott a kacérkodó, csábító, felkínálkozó szépségektől is, akik bűnre vágyva villantják dús keblüket. Az ő hősének a kicsiny hamvas kellett, a naiv, az ártatlan, akit ő ronthat meg, de nem erőszakkal, hanem hosszú, lassú, ceremóniás játékkal.

A finom, törékeny fagylaltoslányok hozták nemes izgalomba. „Inkább nyalni, mint behatolni” – ez volt szép ars poeticája. Kisbárányként viselkedő Sade márki. Filmjeiben minden fiatal lány szűzien tudatlannak mutatkozik, hogy ő ronthassa meg őket, szépen, gyengéden. Megvetette a hentes-kanokat, a macho férfitípust. Legjobb filmjében olyan átszellemült kéjencet teremtett, hogy e vén erkölcstelent már csak Istennek lehetett tekinteni. Magyarországra egyetlen filmje jutott el, éppen ez: az Isteni komédia. Ebben finomabban perverz vágyakról árulkodott, mint aminőket a film addigi száz éves története ismert: Európa minden művelt kéjenc-művésze és -nézője megoldotta előtte tunikáját. Isten-filmjének folytatását is elkészítette, erre máig hiába várunk idehaza. Azután ünnepi fesztivál-premierre nevezte be Hófehérke című új opuszát. Hatalmas pénzért forgatta. Itt is finom nyalatkozásokra készült fel az igényes meghívottak krémje: aztán másfél óráig a mindvégig fekete filmvásznat bámulhatták, melybe egyszer fehér fénypászma villant. Lucifer visszavágott, a fesztiválközönség dühödten pfujolt. Ez lett búcsúfellépése: João César Monteiro immár nem földi kéjencekkel társalog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2376