KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tiszta napfény

Roboz Gábor

Sunshine Cleaning  – amerikai, 2008. Rendezte: Christine Jeffs. Írta: Megan Holley. Kép: John Toon. Zene: Michael Penn. Szereplők: Amy Adams (Rose Lorkowski), Emily Blunt (Norah Lorkowski), Alan Arkin (Joe Lorkowski), Jason Spevack (Oscar Lorkowski), Steve Zahn (Mac). Gyártó: Back Lot / Big Beach / Clean Sweep. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc.

Az amerikai függetlenek körében annyira népszerű, a kertvárosi/kisvárosi élet visszásságait feltáró látleletfilmek már számos úton-módon megkísérelték bemutatni rabsorsra jutott hőseik szabadulási kísérleteit, de a szubverzív történetekben a bűntény-helyszínekre specializálódott takarítócég alapítása eddig még nem merült fel kitörési lehetőségként. A legfeljebb a Vérfagyasztóból ismerős vállalkozás ötletét az új-zélandi származású Christine Jeffs, Reb Braddock groteszkjével szemben, nem egy elrajzolt önmegvalósítás-sztorihoz használja fel, hanem egy jóval földhözragadtabb és személyesebb hangütésű boldogulás-keresés illusztrálásához.

A Tiszta napfény Rose-ja társ nélkül, takarítónőként próbál boldogulni az életben, holott az egykor ünnepelt pompon-lány korábban egészen más jövőben gondolkodott. A középkorú nő helyzetén ráadásul nem segít rosszcsont fia, elfuserált üzletemberként nyűglődő apja és a karrierépítésben szintén nem jeleskedő húga által alkotott outsider-családja sem, amely csak újabb terheket ró a magányát egykori, mára nős szerelmével csillapítani igyekvő asszonyra.

A rendezőnő az Eső és a Sylvia után újabb érzékeny, női szemszöget használó – ezúttal félmosolyoknak is teret hagyó – drámát forgatott, és választott hőstípusán túl valamelyest még megközelítésében is rokonítható a Pippa Lee négy életét jegyző Rebecca Millerrel. Jeffs az érzelemtelített alapanyagból szentimentális szenvedéskrónika helyett túlzásoktól mentes, átélhető történetet formált, amely a maga hallgatag módján végső soron amellett foglal állást, hogy a vágyott boldogság eléréséhez a rendnek nem a tragédiák helyszínén, hanem mindenekelőtt Rose saját életében kell uralkodnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10007