KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kecskebűvölők

Sepsi László

The Men Who Stare at Goats­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Grant Heslov. Írta: Jon Ronson regényéből Peter Straughan. Kép: Robert Elswit. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney (Lyn Cassady), Ewan McGregor (Bob Wilton), Jeff Bridges (Bill Django), Kevin Spacey (Larry Hooper). Gyártó: BBC Films / Smoke House. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 94 perc.

Miként a Clinton-éra és a koszovói válság az Amikor a farok csóváljá…-val, úgy a Bush-adminisztráció is kitermelte a maga éles nyelvű szatíráit, legyen szó a hátországot a dokumentumfilm védőpajzsa mögé bújva ostorozó Michael Moore munkáiról, a kialakult helyzet karneváli őrületét hangsúlyozó Postalról, vagy a háború abszurditását klasszikus sablonok mentén megéneklő Bőrfejekről. Hasonlóan az inkompetens vezetés és a mindent átható paranoia tragikomédiáját univerzálissá növelő Égető bizonyítékhoz, a Kecskebűvölők is a Coen-testvérek és George Clooney holdudvarából került ki, a rendezői székben a színészként, producerként és forgatókönyv-íróként is évtizedek óta működő Grant Heslovval.

Míg a Kecskebűvölők alapjául szolgáló Jon Ronson-kötet elsősorban többé-kevésbé hitelesített anekdoták és a szerző lazán kötődő epizódokból összeálló nyomozásainak gyűjteménye, a filmverzió továbbra is epizodikus, de valamivel feszesebb narratívába illeszti az eredeti legemlékezetesebb gegjeit, hogy végül még egy antagonistával is megajándékozza nézőjét. Az amerikai hadviselés, a flower power, a new age-es ezoteria és a paranormális képességek kutatásának beteges románca Ronson írásának utolsó harmadában már könyörtelenül sötét – de még mindig fájdalmasan nevetséges – vízióvá alakul, ahol a kollektív elmebajnak köszönhetően a legjobb szándékú (habár végtelenül ostoba) ötleteket is sikerül horrorba illő módon felhasználni – lásd az eredetileg az ellenség megnyugtatására szánt muzsikával végrehajtott kínvallatások példáját. Ezzel szemben – habár az említett motívumot megtartja – Heslov egy pillanatra sem hagyja, hogy filmjét a túlzott valóságközeliség elnehezítse: Barney és az I Love You Song egy poén a sok közül, ahogyan a hippikorszak ideái és az amerikai álom is önmaguk súlytalan és torz paródiájába forduló mítoszok csupán, amelyek lényegében felcserélhetőek a mindkét verzióban oly sokat emlegetett Jedi-kultusszal. A Kecskebűvölők egy olykor húsbavágó könyv talán túlságosan is könnyed interpretációja, mely már-már nihilizmusba hajló cinizmussal vágja el a gordiuszi csomót: nincs mit tenni, már csak röhögni lehet az egészen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10217