KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aferim!

Baski Sándor

Aferim! – román, 2015. Rendezte és írta: Radu Jude. Kép: Marius Panduru. Szereplők: Theodor Corban (Constandin), Cuzin Toma (Carfin), Mihai Comanoiu (Ionita), Alexandru Dabija (Iordache). Gyártó: HI Film Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.

Radu Jude új filmjének élénk színekben tobzódó, stilizált plakátja Tarantino-ihletésű westernt ígér, és a választott történelmi periódus, illetve a szinopszis is szabályos műfaji átirattal kecsegtet. Az 1835-ben játszódó Aferim! papíron meg is felel ezeknek az elvárásoknak. Az alaphelyzet kedvelt western-toposzokra épül: a sheriffbe oltott fejvadász (Constandin pandúr) és fia egy lopással vádolt cigány férfi után kutatva lovagolják át a havasföldi vadkeletet. Az eleddig kortárs városi környezetben játszódó filmeket rendező Jude jó érzékkel választott témát: a romániai cigányrabszolgaság nem csak a szélesebb köztudatba nem került be, de a (film)történelem térképén is fehér foltnak számít.

A látszat ellenére Judét mégsem a zsánerkonvenciók érdeklik, azokat csak laza sorvezetőként használja, az Aferim! valójában logikus folytatása és továbbgondolása az életműnek, illetve a román új hullámos stílnek. A legboldogabb lány a világon-hoz és a Mindenki a mennybe megy-hez hasonlóan Jude ezúttal is a realizmus maximumára törekedett, a 19. századi Havasföld társadalmi viszonyait, a kor szokásait, hiedelmeit meglehetős precizitással mutatja be. A történelmi tablót ugyanakkor szándékosan „roncsolja”, idézőjelbe teszi a fekete-fehér képekkel, a közelik szinte teljes mellőzése pedig az intenzív nézői azonosulást gátolja. Első két filmjében is ez a szenvtelen távolságtartás szavatolta, hogy a szereplők által drámainak megélt események – a külső szemszögnek is köszönhetően – észrevétlenül csússzanak át groteszkbe.

Az Aferim! ennek megfelelően nézhető sajátos szociográfiai road movie-ként, amelyben – mint egy abszurd népi színdarabban –, a kor összes jellegzetes figurája felvonul, de működik a jelennek tükröt tartó allegorikus szatíraként is. A film sugallata és konklúziója, hogy a mai társadalmat átható előítéletek, attitűdök vagy a korrupció kultúrája 180 éve változatlanok, és ezt az állítását Jude azzal támasztja alá, hogy a szereplők dialógusai – amelyekben például arról polemizálnak, hogy a zsidók, a cigányok vagy esetleg a magyarok az alávalóbbak – hiteles korabeli szövegeken alapulnak; sőt: egymást érik a szkriptben a közmondások, szállóigék és az irodalmi idézetek is. Az Aferim! így aztán mégiscsak kapcsolódik a Tarantino-féle westernekhez: a lenyűgöző 35mm-es fekete-fehér képek ellenére Jude filmje is főként a nyelvhasználat segítségével mesél a hatalmi struktúrákról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12425