KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Madeleine

Kovács Kata

Madeleine – olasz, 2016. Rendezte és írta: Lorenzo Ceva Valla és Mario Garofalo. Kép: Federico Torres. Zene: Arthur Valentin Grosz. Szereplők: Chloe Thill (Madeleine), Adele Zaglia (Sophie), Adriana De Guilmi (Adriana), Marco Cacciola (Luciano), Luigi Scala (Santino). Gyártó: Ainom Films / Amego Film. Forgalmazó: Feliratos. 94 perc.

 

Olasz-magyar koprodukció – Osvárt Andrea egyik első produceri vállalkozása – egy francia-olasz testvérpárról, akik nagymamájuknál nyaralnak egy lerobbant, bájos vidéki olasz villában. Madeleine és Sophie között csupán néhány év van, de ezen a nyáron ott tátong köztük a kamaszkor vízválasztója is, Madeleine még érzékeny gyerek, akinek a fantáziáját a körülötte lévő udvar, a bokrok mélyén rejtőző, rikoltozó páva, és a nagymama történetei mozgatják, Sophie viszont szigorúan a virtualitásba temetkezik, amikor pedig elődugja az orrát, kamaszosan kegyetlen és elutasító mindenkivel. A két gyerek először egyikük bántalmazásával, majd a nagyi hirtelen jövő, súlyos betegségével, végül egy gyilkossági kísérletnek is nevezhető balesettel szembesül, és nem utolsó sorban azzal, hogy az egymást követő traumák közepette egyik szülő sem rohan a segítségükre. Mindennek középpontjában Madeleine áll, aki minduntalan megpróbál kapcsolatot teremteni a felnőttek világával, beleértve a nővérét is.

A film körülbelül a játékidő kétharmadánál váratlan fordulatot vesz, az addigi lebegő, melankolikus, melodrámai hangulatból hirtelen – az apa, pár perces road movie kitérőt követő felbukkanásával – abszurd epizódokkal tűzdelt kisrealista komédiává alakul. A film nyitóképe az autópálya felüljárón álló gyerekkel beígéri a prousti áthallásokkal (madeleine-jelenet?) átszőtt felnövéstörténetet, végül azonban stilisztikailag teljesen szétesik, és a valóban súlyos tragédiák is súlytalanná válnak benne. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13075