KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

BÚÉK

Megcsalás meg ámítás

Vajda Judit

A Teljesen idegenek magyar változatban is népszerű lehet.

Paolo Genovese 2016-os alkotása, a Teljesen idegenek példátlan sikert futott be Európában (sőt azon kívül is): az olasz műből két év leforgása alatt nem kevesebb, mint hat remake készült – a görög, a spanyol, a török, a francia és a dél-koreai után most megérkezett a magyar variáció is ugyanarra a témára.

A filmnek annyira erős a high conceptje (egy baráti társaság egy összejövetel során veszélyes játékba kezd: mindenki bedobja a közösbe a mobilját, így mindannyian láthatják és hallhatják az arra érkező összes üzenetet és hívást, ami természetesen lebukások sorát indítja el), és olyan intenzíven a színészi játékra épül, hogy nem is csoda: sok nemzet le akarta forgatni belőle a saját változatát a saját sztárjaival. Annak idején Gus Van Sant úgy valósította meg a Psycho remake-jét, hogy egy, az eredeti művel kockáról kockára megegyező alkotást tett le az asztalra. Valami hasonló történt a Teljesen idegenekkel is, hiszen minden országban, ahol feldolgozták, minimális változtatást eszközöltek rajta. Mivel a film végig egyetlen lakásban játszódik, és rendkívül színészközpontú, adja magát a párhuzam, hogy a Genovese-mű kicsit elkezdett színdarabként viselkedni, hiszen az egyes verziók annyira hasonlítanak egymásra, mintha csak ugyanannak a drámának a különböző országokban történő színpadra állítását látnánk.

Nem történt ez másként a magyar verzió esetében sem, amit az a Goda Krisztina forgatott, aki korábban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy bebizonyította: nemcsak nyugati, de magyar közegben is remekül tudnak működni az olyan markáns műfajok, mint a romantikus komédia (Csak szex és más semmi), a történelmi dráma (Szabadság, szerelem) vagy a szélhámosthriller (Kaméleon). Goda ezúttal a korábbinál is jobban ragaszkodott az eredeti recepthez, így kreatív rendezői vízióról nemigen beszélhetünk – a BÚÉK ugyanis nem más, mint a Teljesen idegenek magyarra fordítása. A francia változattal (Le jeu) szemben – ahol több frappáns vizuális megoldást is láthattunk, amiket a film hangulatát meghatározó különleges csillagászati jelenség, a teljes holdfogyatkozás ihletett – itt nem törekedtek semmi pluszra. Ha volt valami alkotói cél, akkor az a befogadhatóság lehetett, a rendező így minden energiáját a színészvezetésre fordíthatta.

És kijelenthetjük, hogy egyedül ezen a ponton dőlt el, hogy a végeredmény szempontjából a BÚÉK jó vagy rossz film lett-e – hiszen a jól működő alapötlet és a cselekmény csaknem száz százaléka adott volt. Színészvezetésből pedig a rendező jelesre vizsgázott: a film hét főszerepét adó színészek mindegyike, a tapasztalatlanabbak és a jól ismert nevek egyaránt tökéletesen játszanak. Szávai Viktória, Mészáros Béla, Bata Éva, Hevér Gábor, Lengyel Tamás, Törőcsik Franciska és Elek Ferenc minden mondata, minden rezdülése pontos és a helyén van; a film játékideje alatt egyetlen hamis gesztust sem láthatunk – pedig rengeteg a rizikós helyzet, és több regiszteren kell megszólalni szinte mindenkinek.

Ami pedig a színészek által életre keltett forgatókönyvet illeti: a forgatókönyvíró ezúttal is Goda állandó alkotótársa, Divinyi Réka volt, akinek a munkája most a szinte készen kapott alapanyag miatt kis túlzással nem sokban haladta meg egy dramaturgét. Divinyi az eredeti cselekményen két lényeges ponton változtatott. Ezek közül az egyik határozottan jót tett a műnek: a Teljesen idegenek házigazdái, az egymásba beleunt házaspár kissé sematikus duója helyett a BÚÉK az olasz filmben csak említés szintjén megjelent, a férje által egy jóval fiatalabb nő miatt elhagyott asszonyt és a belé reménytelenül szerelmes házibarátot teszi meg a hét főhős egyik párosának. Ezzel az őket megformáló Szávai Viktória és Mészáros Béla több lehetőséget kap, és színészileg jobban ki tud bontakozni, mint az eredeti alkotás Roccóját és Eváját hozó Marco Giallini és Kasia Smutniak.

A másik, a könnyen fogyaszthatóságot és az egyértelműséget szolgáló változtatás ezzel szemben nem hozzáadott, hanem elvett egy plusz réteget a filmből. Az eredeti mű végén szereplő, a korábban látottakat felülíró fordulat (amiből kiderül, hogy végig csak egy alternatív „ez lett volna, ha…” verziót néztünk) elhagyása lebecsüli a hazai nézőket, akik az alkotók szerint nem tudtak volna mit kezdeni a kétértelmű és nyomasztó lezárással – pedig az, hogy a Teljesen idegenek immár százkettedik hete fut folyamatosan egy magyar moziban, épp az ellenkezőjét bizonyítja.

 

BÚÉK – magyar, 2018. Rendezte: Goda Krisztina. Írta: Divinyi Réka. Kép: Szecsanov Martin. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Mezei Áron. Producer: Geszti Péter, Zákonyi Tamás, Ditz Edit. Szereplők: Szávai Viktória (Alíz), Mészáros Béla (Kristóf), Bata Éva (Saci), Hevér Gábor (Gábor), Lengyel Tamás (Márk), Törőcsik Franciska (Fanni), Elek Ferenc (Döme). Gyártó: Flashback Productions. Forgalmazó: InterCom. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/01 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13937