KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Schulze gets the Blues

Kolozsi László

 

Schulze úr – Michael Schorr filmjének főszereplője – nyugdíjas bányász. Vagyis a Schulze gets the blues az utóbbi években népszerű „hóbortos-öreguras” filmtípusba tartozik, akárcsak a nemrég bemutatott néhány „dalos” film, a Dalok a konyhából, illetve a Dalok a második emeletről, vagy Lynch filmje, az Igaz történet. Schulze úr a Berlintől délre fekvő, Komlóra hasonlító bányászfalu csöndes lakója, aki legfeljebb a nagyobb ünnepeken véteti észre magát: akárcsak az apja, ő is remek harmonikás: polkákat játszik; amíg rá nem kap a bluesra. Schulze úr unalmas, nyugodt élete akkor változik meg, amikor a rádióban meghall egy blues-számot. Ettől kezdve már nem tud polkákat játszani, és a falu lakóinak mély megdöbbenésére, még a szokásos sramlival dúsított német ünnepségen is csak a bluest tudja játszani. Komló mellett a maláta is fontos szereplője a filmnek: Schulze úr rendszeresen sörözik a barátaival a helyi kiskocsmában, ahol a vérmes, új pincérnő flamencót táncol az asztalon. Schulze úr kissé málé, kedves ember, még udvarolni sem tud rendesen. Orvoshoz fordul, mert nem érti mi történt vele: az orvos megnyugtatja, az még nem betegség, ha valakinek dalból van a lelke. Valaha operaénekes akartam lenni – mondja szomorúan az orvos, és elénekli, hátborzongatóan hamisan a Tosca Levéláriáját. Schulze úrnak szerencséje van: őt delegálja a falu egy texasi sramli fesztiválra. Schulze úr a fesztiválon is képtelen polkát játszani, hajót bérel és elindul a lousianai lápvidéken megkeresni a dala forrását. Békében hal meg egy szelíd fekete asszony teraszán; a folyó mellett. Lelke tárnáiban feltárta milyen is valójában.

Michael Schorr dokumentumfilmesekkel készítette el inkább cseh – a Schulzét alakító Horst Krause legközelebbi rokona a csodálatos Rudolf Hru±inský – mint német filmjét. A szerepeket javarészt amatőrök alakítják, a bányászfalu lakói, kedves, hétköznapi amerikaiak; Schorr filmje ugyanolyan nyugodtan hömpölyög a boldog vég felé, mint a lousianai folyó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1617