KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/december
MŰVÉSZMOZI
• Földényi F. László: Mozisirató Újhullámok után
• Harmat György: A sorsüldözött sátán és a felelőtlen angyal Citti és Davoli a Pasolini-filmekben
• Nagy V. Gergő: Lomha svenk Abel Ferrara: Pasolini
• Hirsch Tibor: A zseni, akinek nem akaródzik feltámadni Eisenstein Mexikóban
• Szalkai Réka: ¡Que viva Eisenstein! Beszélgetés Peter Greenaway-jel
FILM + ZENE
• Ádám Péter: Az utca királynője Édith Piaf 100
• Géczi Zoltán: Egyenesen a gettóból Hip hop és film: Straight Outta Compton
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Takács Ferenc: „Lajos, te maradj ki a történelemből!” Anyám és más futóbolondok a családból
• Gelencsér Gábor: Túlélet Hajnali láz
• Kránicz Bence: A mosónő érzékisége Szerdai gyerek
• Kovács Bálint: Valaki éjszakára Az éjszakám a nappalod
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „Korlátok helyett mértéket állítani” Beszélgetés Aczél Petrával és Antalóczy Tímeával
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Kisiklott hétköznapok Gdynia
• Szabó Ádám: Nőt és gyereket soha Sitges
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Mindörökké tizenkettő R. L. Stine: Libabőr
• Jankovics Márton: A képzelet szökevényei Rob Letterman: Libabőr
KÖNYV
• Zalán Vince: Api könyve Jankovics Marcell: Lékiratok
• Kelecsényi László: Lexikon gyanánt Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Bukarest árnyai Árnyak/Umbre
KRITIKA
• Varró Attila: Írás a falon 007 Spectre – A Fantom visszatér
• Baski Sándor: Tavaly Svájcban Ifjúság
MOZI
• Teszár Dávid: Ragyogó nekropolisz
• Barkóczi Janka: Cowboyok
• Kolozsi László: Kosok
• Kovács Kata: A kórus
• Baski Sándor: Login
• Tüske Zsuzsanna: A szerelem útján
• Forgács Nóra Kinga: A tengernél
• Kránicz Bence: Az ételművész
• Sepsi László: Szemekbe zárt titkok
• Vajda Judit: Újra együtt
• Sándor Anna: A kis herceg
• Varga Zoltán: Rendkívüli mesék
• Simor Eszter: A szüfrazsett
• Varró Attila: Az éhezők viadala – Kiválasztott
DVD
• Pápai Zsolt: Ex Machina
• Czirják Pál: Rettegett Iván I–II.
• Varga Zoltán: Torrente Gyűjtemény
• Fekete Martin: A WikiLeaks-botrány
• Soós Tamás Dénes: Sötét helyek
• Kránicz Bence: Tökéletes hang 2
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ajami

Barkóczi Janka

Ajami­ – német-izraeli, 2009. Rendezte és írta: Yaron Shani és Scandar Copti. Kép: Boaz Yehonatan Yaacov. Szereplők: Fouad Habash (Nasri), Shahir Kabaha (Omar), Ibrahim Frege (Malek), Scandar Copti (Binj). Gyártó: Vertigo Films / ARTE. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 120 perc.

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy az idei már a harmadik olyan egymást követő év, amelyben egy-egy izraeli film is bejutott a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar finalistái közé. A Beaufort és a Libanoni keringő önmarcangoló lírája után most Scandar Copti és Yaron Shani realista Ajamija került rivaldafénybe, amelynek szerzői az előzőekhez hasonlóan keményen, de nem háborús, hanem civil témában fogalmazzák meg kritikájukat.

Az Ajami a közelmúlt egyik legnagyobb közönségsikere Izraelben és Ajami az egyik legproblematikusabb városrész az izraeli Jaffában. Mindkettő unikum a maga műfajában: keserű, száraz, és röviden volna a legjobb. A hírhedt kerület feszült légköri viszonyait, a helyet, ahol a gyakorolt vallásoknál csak a lakosság etnikai összetétele sokszínűbb, az azonos című film ágas-bogas bűnügyi története idézi meg. Keresztény széplányok és muszlim macsók, riadt menekültek és büszke őslakosok útjai keresztezik egymást az egy nemzetiségnek is túlontúl szűk sikátorokban, és útjaik addig görbülnek, míg valahogy mindenkiből potenciális gyilkos és potenciális áldozat válik. A partizó ifjaktól nyüzsgő, neonfényes (és szintén kedvelt forgatási helyszínt nyújtó) Tel-Aviv-Jaffának itt írmagja sincs. A lelkes lokálpatrióták önhibájukon kívül is egytől-egyig Gomorra polgárai, és erre nemcsak a biblikus légkör, de Matteo Garrone filmjének erős esztétikai rokonsága is ráerősít.

Az Ajami nézője maga is csak annyit lát a világból, amennyit az általa éppen figyelemmel kísért szereplő, így nem ismeri fel, sőt következetesen félreismeri, hogy mi igaz és mi hamis. Bár a forgatókönyv írói jócskán túllőttek a célon a mindent átfogó káosz dramaturgiai ábrázolásában, a film epilógusát mégis érdemes kivárni. Nemcsak azért, mert hirtelen minden részlet a helyére kerül, hanem mert itt derül ki, hogy mit is mond tulajdonképpen közös otthonáról a rendezőpáros, amelynek egyik tagja jaffai palesztin, a másik zsidó izraeli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10224