KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/december
MŰVÉSZMOZI
• Földényi F. László: Mozisirató Újhullámok után
• Harmat György: A sorsüldözött sátán és a felelőtlen angyal Citti és Davoli a Pasolini-filmekben
• Nagy V. Gergő: Lomha svenk Abel Ferrara: Pasolini
• Hirsch Tibor: A zseni, akinek nem akaródzik feltámadni Eisenstein Mexikóban
• Szalkai Réka: ¡Que viva Eisenstein! Beszélgetés Peter Greenaway-jel
FILM + ZENE
• Ádám Péter: Az utca királynője Édith Piaf 100
• Géczi Zoltán: Egyenesen a gettóból Hip hop és film: Straight Outta Compton
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Takács Ferenc: „Lajos, te maradj ki a történelemből!” Anyám és más futóbolondok a családból
• Gelencsér Gábor: Túlélet Hajnali láz
• Kránicz Bence: A mosónő érzékisége Szerdai gyerek
• Kovács Bálint: Valaki éjszakára Az éjszakám a nappalod
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „Korlátok helyett mértéket állítani” Beszélgetés Aczél Petrával és Antalóczy Tímeával
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Kisiklott hétköznapok Gdynia
• Szabó Ádám: Nőt és gyereket soha Sitges
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Mindörökké tizenkettő R. L. Stine: Libabőr
• Jankovics Márton: A képzelet szökevényei Rob Letterman: Libabőr
KÖNYV
• Zalán Vince: Api könyve Jankovics Marcell: Lékiratok
• Kelecsényi László: Lexikon gyanánt Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Bukarest árnyai Árnyak/Umbre
KRITIKA
• Varró Attila: Írás a falon 007 Spectre – A Fantom visszatér
• Baski Sándor: Tavaly Svájcban Ifjúság
MOZI
• Teszár Dávid: Ragyogó nekropolisz
• Barkóczi Janka: Cowboyok
• Kolozsi László: Kosok
• Kovács Kata: A kórus
• Baski Sándor: Login
• Tüske Zsuzsanna: A szerelem útján
• Forgács Nóra Kinga: A tengernél
• Kránicz Bence: Az ételművész
• Sepsi László: Szemekbe zárt titkok
• Vajda Judit: Újra együtt
• Sándor Anna: A kis herceg
• Varga Zoltán: Rendkívüli mesék
• Simor Eszter: A szüfrazsett
• Varró Attila: Az éhezők viadala – Kiválasztott
DVD
• Pápai Zsolt: Ex Machina
• Czirják Pál: Rettegett Iván I–II.
• Varga Zoltán: Torrente Gyűjtemény
• Fekete Martin: A WikiLeaks-botrány
• Soós Tamás Dénes: Sötét helyek
• Kránicz Bence: Tökéletes hang 2
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Jo Nesbø: Fejvadászok

Benne vagyunk

Kolozsi László

A norvég krimiírót ma már senki sem kérdezi Stig Larsson-ról.

A skandináv országokban a krimik tulajdonképpen fogyasztási cikkek, a legismertebb szerzők legjobb könyvei is a papírhulladék-gyűjtőben vagy az érdeklődő szomszédnál végzik. A legfrissebb sikerekért persze borsos árat kell fizetni, de az egy-két éve kijött könyvek elég könnyen beszerezhetők, nemcsak áron alul, de akár ingyen is. A sikeres műveket nagyon sokan megveszik, de többnyire a bevásárlóközpontban, egy rekesz sör és egy rúd szalámi mellé. A bűnregények alkotóinak rendszerint becsületes polgári foglalkozásuk is van, sokan a tanári pályát hagyják ott a vérért és a borzongásért – bár abban, Håkan Nesser szerint tanárként is igencsak volt részük –, aztán van, aki az újságíró-karrierjét adta fel amikor sikeres regényszerző lett, de akad olyan író is, aki maradt pszichológus, ügyvéd. A krimiírás eleinte szabadidős tevékenység, és csak pár százezer eladott példány emészti fel a szerző eredeti foglalkozását.

Ez nem azt jelenti, hogy a krimiszerzők nincsenek eléggé megbecsülve. A Fejvadászokat jegyző Jo Nesbø a norvég elnök bizalmasa, együtt járnak kerékpározni, a szavát hallatta a Breivik-ügyben is. Nem szabad azt gondolni, írta, hogy tettével az elmebeteg gyilkos meg tudja változtatni a norvég mintatársadalmat. Serial killer-ügyekben – mivel az országban Breivik előtt évente ha két gyilkosságot követtek el – őt nevezték ki szakértőnek, elvégre nyomozója, Harry Hole sorozatgyilkosságokban utazik. Azok őrlik fel nem csak magánéletét, de egészségét is. Hole az alkohollal gyógyítja a nem hegesedő lelki sebeket. A külsőre nyomozójára hasonlító Nesbø nem egy tisztes polgári karriert dobott el magától: a szórakoztatóipar egy másik ágában már oly eredményes volt – a Coldplay zenéjéhez hasonlóban utazó Di Derre group frontembereként vált híressé –, hogy első könyvét álnéven nyújtotta be a kiadóhoz. „Akkor éreztem magam krimiírónak, amikor a harmadik könyvem megjelent” – mondta áprilisban, Budapesten.

A Hole-sorozat messze nem a legjobb darabjából, a Hóemberből Martin Scorsese készít filmet: Nesbø tehát az a skandináv krimiíró, akit az újságírók már nem kérdeznek Stieg Larssonról.

A Fejvadászok nem a Hole-sorozat darabja: nem is krimi – vagyis középpontjában nem a bűn felderítése áll –, hanem thriller. Tehát a bűn elkövetése a tárgya.

Egy nagyképű és nagyratörő – csinos galériás feleségének lopott műkincsekkel imponáló – HR-menedzser magát tekinti a szakma legjobbjának. Egy műholdas keresők előállításával foglalkozó céghez keres vezetőt. Azt hiszi ravaszabb a kiszemelt jelöltnél, de elég gyorsan világos lesz számára, hogy ő most nem vadász, nem fejvadász, hanem áldozat. A könyv tulajdonképpen az ő veszett menekülésének a története: a regény legizgalmasabb – és erősen szagos – fejezetében Clas Greve, a GPS-szakértő egyenesen egy udvari budiba űzi a mesélőt, aki nyakig merülvén a fekáliában, így tudván csak egérutat nyerni. A szupermennek látszó Greve sem legyőzhetetlen persze, és Roger Brownt, miután Greve behálózta a feleségét is, egyre erősebbé teszi a düh.

A luxuskörnyezetnek tökéletes ellenpontja a lepattant hideg viskó, a derítő. A Lexusok és az Ermenegildo Zegna-öltönyök világában élő szereplők mocskolódnak be vérrel, vizelettel, ondóval, akárcsak egy Bret Easton Ellis regényben. Ahogy Ellis-t, úgy Nesbøt is erős társadalom-kritikai indulat fűti. Nemegyszer az a furcsa érzése lehet az olvasónak, hogy ezekben a steril kórházakban, irodaházakban csak ezek a megvadult szereplők élnek, bennük van csak igazi indulat, ők tudnak már csak akarni valamit, szeretni valakit. A többiek robotok, bábok eme – a forgatókönyvet idézően egymás mellé tett, a feszültséget egyre fokozó – jelenetekben.

A norvég, egyáltalán a skandináv olvasó is azért szeretheti Nesbø, és a többiek könyveit, mert ezek olvasása közben nem a jóléti társadalom droidja. Hanem – igaz, mocsokban fetrengő –, de élő lény.

 

Animus Kiadó, 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11073