KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/december
MŰVÉSZMOZI
• Földényi F. László: Mozisirató Újhullámok után
• Harmat György: A sorsüldözött sátán és a felelőtlen angyal Citti és Davoli a Pasolini-filmekben
• Nagy V. Gergő: Lomha svenk Abel Ferrara: Pasolini
• Hirsch Tibor: A zseni, akinek nem akaródzik feltámadni Eisenstein Mexikóban
• Szalkai Réka: ¡Que viva Eisenstein! Beszélgetés Peter Greenaway-jel
FILM + ZENE
• Ádám Péter: Az utca királynője Édith Piaf 100
• Géczi Zoltán: Egyenesen a gettóból Hip hop és film: Straight Outta Compton
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Takács Ferenc: „Lajos, te maradj ki a történelemből!” Anyám és más futóbolondok a családból
• Gelencsér Gábor: Túlélet Hajnali láz
• Kránicz Bence: A mosónő érzékisége Szerdai gyerek
• Kovács Bálint: Valaki éjszakára Az éjszakám a nappalod
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „Korlátok helyett mértéket állítani” Beszélgetés Aczél Petrával és Antalóczy Tímeával
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Kisiklott hétköznapok Gdynia
• Szabó Ádám: Nőt és gyereket soha Sitges
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Mindörökké tizenkettő R. L. Stine: Libabőr
• Jankovics Márton: A képzelet szökevényei Rob Letterman: Libabőr
KÖNYV
• Zalán Vince: Api könyve Jankovics Marcell: Lékiratok
• Kelecsényi László: Lexikon gyanánt Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Bukarest árnyai Árnyak/Umbre
KRITIKA
• Varró Attila: Írás a falon 007 Spectre – A Fantom visszatér
• Baski Sándor: Tavaly Svájcban Ifjúság
MOZI
• Teszár Dávid: Ragyogó nekropolisz
• Barkóczi Janka: Cowboyok
• Kolozsi László: Kosok
• Kovács Kata: A kórus
• Baski Sándor: Login
• Tüske Zsuzsanna: A szerelem útján
• Forgács Nóra Kinga: A tengernél
• Kránicz Bence: Az ételművész
• Sepsi László: Szemekbe zárt titkok
• Vajda Judit: Újra együtt
• Sándor Anna: A kis herceg
• Varga Zoltán: Rendkívüli mesék
• Simor Eszter: A szüfrazsett
• Varró Attila: Az éhezők viadala – Kiválasztott
DVD
• Pápai Zsolt: Ex Machina
• Czirják Pál: Rettegett Iván I–II.
• Varga Zoltán: Torrente Gyűjtemény
• Fekete Martin: A WikiLeaks-botrány
• Soós Tamás Dénes: Sötét helyek
• Kránicz Bence: Tökéletes hang 2
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról

Lábunk előtt hever a világ

Pápai Zsolt

Ha a filmemlékezet kihagy, segít a digitális memória. Új rovatunkban ismeretlen klasszikusok és mellőzött kultfilmek ezüst korongjait szemlézzük.

 

Ha van igazi tétje hithű mozistáink számára a közelmúltban erőteljesen felpörgő magyarországi DVD-kiadásnak, akkor az elsősorban nem az új médium révén házi körülmények között reprodukálható komplett moziélmény elérhetősége, hanem a megismerkedés lehetősége olyan filmekkel, amelyek korábban elkerülték a hazai piacot, esetleg videón forgalmazták ugyan, de mára kikoptak a tékákból. Azóta, hogy 1998-ban kijött nálunk az első DVD-videó, klasszikusok sora látott napvilágot, és a megjelenések között számos ősbemutató is akadt.

Az 1950-ben forgatott Mindent Éváról mostani megjelenése ugyan nem ilyen premier (a filmet Lábuk előtt hever a világ címmel vetítették nálunk), a bemutató azonban így is jelentős esemény. Akkor is, ha a lemez meglehetőst karcsú extrái között mindössze két előzetes és nyolc színészportréból álló képgaléria található; és akkor is, ha a hevenyészetten összeütött, nyelvhelyességi hibákkal tarkított magyar feliratokban az eredeti dialógusok minden zamata odavész.

A Mindent Éváról a megszületésük után röviddel máris klasszikussá nemesedett kevés filmek egyike, különös, helyenként meghökkentő megoldásokkal operáló és önreflexív elemeket sem nélkülöző darab. A becsvágy és a féltékenység drámájának fókuszában egy karrierje csúcsán túljutott, idősödő színpadi színésznő, valamint az ő dicsőségére áhítozó, és céljai elérésében minden skrupulustól mentes ifjú színésznőaspiráns áll. A krimielemeket és a film noir motívumait sem nélkülöző mű közeli rokonságban áll a vele egy évben készült örökbecsűvel, Billy Wilder Alkony sugárútjával, méghozzá nem csupán témája, de Hollywooddal szemben megfogalmazott kritikája okán is – igaz, ez utóbbi tekintetben a Mindent Éváról kevésbé radikálisan fogalmaz.

Joseph L. Mankiewicz direktor a színház felől érkezett a mozihoz, és ez munkájának témájában, hangütésében, illetve vizuális felépítésében egyaránt letapogatható. Nem mintha egyetlen teátrálisabb jelenet is akadna a műben, inkább arról van szó, hogy Mankiewicz hanyagolja az artisztikus(abb) beállításokat, és finoman betájolt képekben beszél. A Mindent Éváról cselekménye rendkívüli alapossággal megkomponált szekvenciákban halad előre, de a film nem a látványos képkompozíciókra helyezi a hangsúlyt (jellemző például, hogy a legemlékezetesebb, sokat hivatkozott és valóban pazar zárókép voltaképp nem egyéb, mint Orson Welles A sanghaji asszony című opusa tükörjelenetének merész és értő parafrázisa), hanem a frappáns dialógusokra és a mérnöki pontossággal felépített szerkezetre összpontosít. A hollywoodi sztenderdekkel mérve rendhagyó struktúra már az első pillanatokban feltűnik. Az expozíció egyetlen nagy ívű flashbacket ígér, de percekkel a kezdet után személyt cserél az emlékezés, és egy új szereplő folytatja az első által kezdett monológot. E felütés után már sejthető, hogy sokszorosan összetett, gyakori nézőpontváltásokkal dolgozó többszintes flashback következik – s a film igazolja is az előzetes elvárásokat. Az egyes figurákhoz – továbbá néhány esetben ravaszul a mindentudó elbeszélőhöz – kapcsolt bravúros nézőpontváltások mind ugyanazt a célt szolgálják: a címszereplő motivációiról tudósítanak különböző perspektívákból. Ilyenformán a film a flashback hatásmechanizmusáról szóló tanulmányként is értelmezhető és értékelhető.

A Mindent Éváról pikantériáját csak erősíti, hogy az ötvenes évek Hollywoodjában lezajlott generációváltás fontos dokumentuma. Nem csak azért, mert a stúdiórendszer örök renitense, a kiváló Bette Davis karrierjének egyik utolsó jelentős állomása. A sztori első harmadának végén rövidke snittekben feltűnik egy fiatal, platinaszőke cicababa, hogy kialkudjon egy nyúlfarknyi szerepet a nagyhatalmú, de kisstílű színházi producertől. A környezetében senki sem figyel fel a lányra, de jelenléte mágnesként vonzza a néző tekintetét. A színésznőt Marilyn Monroe-nak hívják, és röpke néhány éven belül felforgatja az Álomgyárat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2552