KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/december
MŰVÉSZMOZI
• Földényi F. László: Mozisirató Újhullámok után
• Harmat György: A sorsüldözött sátán és a felelőtlen angyal Citti és Davoli a Pasolini-filmekben
• Nagy V. Gergő: Lomha svenk Abel Ferrara: Pasolini
• Hirsch Tibor: A zseni, akinek nem akaródzik feltámadni Eisenstein Mexikóban
• Szalkai Réka: ¡Que viva Eisenstein! Beszélgetés Peter Greenaway-jel
FILM + ZENE
• Ádám Péter: Az utca királynője Édith Piaf 100
• Géczi Zoltán: Egyenesen a gettóból Hip hop és film: Straight Outta Compton
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Takács Ferenc: „Lajos, te maradj ki a történelemből!” Anyám és más futóbolondok a családból
• Gelencsér Gábor: Túlélet Hajnali láz
• Kránicz Bence: A mosónő érzékisége Szerdai gyerek
• Kovács Bálint: Valaki éjszakára Az éjszakám a nappalod
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „Korlátok helyett mértéket állítani” Beszélgetés Aczél Petrával és Antalóczy Tímeával
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Kisiklott hétköznapok Gdynia
• Szabó Ádám: Nőt és gyereket soha Sitges
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Mindörökké tizenkettő R. L. Stine: Libabőr
• Jankovics Márton: A képzelet szökevényei Rob Letterman: Libabőr
KÖNYV
• Zalán Vince: Api könyve Jankovics Marcell: Lékiratok
• Kelecsényi László: Lexikon gyanánt Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Bukarest árnyai Árnyak/Umbre
KRITIKA
• Varró Attila: Írás a falon 007 Spectre – A Fantom visszatér
• Baski Sándor: Tavaly Svájcban Ifjúság
MOZI
• Teszár Dávid: Ragyogó nekropolisz
• Barkóczi Janka: Cowboyok
• Kolozsi László: Kosok
• Kovács Kata: A kórus
• Baski Sándor: Login
• Tüske Zsuzsanna: A szerelem útján
• Forgács Nóra Kinga: A tengernél
• Kránicz Bence: Az ételművész
• Sepsi László: Szemekbe zárt titkok
• Vajda Judit: Újra együtt
• Sándor Anna: A kis herceg
• Varga Zoltán: Rendkívüli mesék
• Simor Eszter: A szüfrazsett
• Varró Attila: Az éhezők viadala – Kiválasztott
DVD
• Pápai Zsolt: Ex Machina
• Czirják Pál: Rettegett Iván I–II.
• Varga Zoltán: Torrente Gyűjtemény
• Fekete Martin: A WikiLeaks-botrány
• Soós Tamás Dénes: Sötét helyek
• Kránicz Bence: Tökéletes hang 2
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Betörő az albérlőm

Pápai Zsolt

The Ladykillers – brit, 1955. Szereplők: Alec Guinness, Peter Sellers, Katie Thompson. Rendező: Alexander Mackendrick. Forgalmazó: Caesar Film International. 91 perc.

 

A második világháború után a nagy európai filmgyártások igyekeztek konkurálni a hamar túlhatalmúvá nőtt Hollywooddal, és erőfeszítéseiket néhol siker koronázta. Mindenekelőtt Nagy-Britanniában, ahol a kicsi Ealing és a Hammer Stúdió ért el eredményeket. Mindkettő inkább műfaji filmekben utazott – az Ealing a vígjátékok, a Hammer a fantasztikus filmek műhelye volt –, de alkotóik érzékenyebb kérdéseket is megpendítettek, és az ilyenektől elzárkózó, a konzervativizmus erődjébe húzódó briteket heveny társadalomkritikával lepték meg.

Az Ealing egyik büszkesége a stúdió végnapjaiban készült Mackendrick-darab öt gengszterről, akik egy idős hölgyhöz albérlőnek bejelenkezve készülnek hatvanezer fontot érő rablásukra. A film könnyed hangvételű, slapstick-elemekkel feldúsított komédia – illetve bujtatott politikai–társadalmi szatíra, tele szimbolikus képekkel (a nyitójelenetben Churchill akvarell-portréját mossa az eső) és jelenetekkel (a demokratikus döntéshozási mechanizmust az expozícióbeli szavazási procedúra figurázza ki, ahol a végső szót a banda legostobább tagja mondja ki; a teázási szokások gyilkosan ironikus bemutatása a bornírt hagyománykövetés paródiája). A Betörő az albérlőm politikus, ráadásul kőkeményen politikus darab, a bemutató után egyes kritikusok az öt gengszter figuráját egyenesen a világháború utáni munkáspárti kormány minisztereinek a karikatúraiként értelmezték.

Az eredeti cím – The Ladykillers – szoknyabolondokat jelent, de itt tükörfordításban is értendő: ez a geg rögtön megadja az alaphangot. A film egyik jellegzetessége a több – stiláris, hangulati, műfaji – regiszteren folytatott játék. Nagy formatudatossággal elkészítetett thrillervígjátékot látunk, amelyben a realista tónust itt-ott expresszionista stilizáltságú, illetve fagylaltszín képek váltják. Mackendrick formátumát mutatja, hogy akkor, amikor ennek még egyáltalán nem volt divatja, párbeszédbe kezdett a filmtörténeti hagyománnyal, és szövegközi idézetek sorát (M – Egy város keresi a gyilkost, Nosferatu) emelte be.

Műve a szerkesztés iskolapéldája, ami abból is kitetszik, hogy nem csak stilárisan homogén, hanem a különböző komikumtechnikákat tekintve is. A rendező bravúrosan bolondozik, helyzet- és jellemkomikum egységére épít. Különösen izgalmas, hogy a cselekmény orompontjain egyfelől nagy szerepet juttat a véletlendramaturgiának, másfelől a figurák történetbeli beágyazottságával alapozza meg a fordulatokat: a két központi karakter – a naiv házinéni és a bonyodalmat elindító Marcus professzor – mellett valamennyi toldalékalak igazi csapatjátékosként dolgozik a sztori mozgásban tartásán. Szerepük nem merül ki abban, hogy színesítsék a történetet, vagy dramaturgiai kitérők apropójaként szolgáló akciókat hajtsanak végre, elég csupán a mindig gyanakvó Mr. Harveyre gondolni, aki a film mértani közepén kételyeit artikulálva visszakormányozza a tutiba induló gengsztereket a kiindulópontra, és ezzel újraizzítja a mesét, de említhető az elbűvölően ostoba és megejtően galamblelkű Mr. Norton is, aki lomha pálfordulásával a történet megoldásában játszik főszerepet.

Bár jó néhány örökzöld pillanat akad (például a házinéni kanárija utáni hajsza szekvenciája, vagy a gengszterek és vénkisasszonyok közös teázásának jelenete), a film némely poénja mostanra megkopott, nem beszélve arról, hogy a már ötven évvel ezelőtt is helyi érdekűnek tetsző gegeket – van belőlük néhány – a mai magyar néző vélhetően nem érti. Mégis, ezzel együtt, a Betörő az albérlőm fontos, ma is ütős film, megformáltságát illetően a tökéleteshez közelít – nem véletlenül hívták meg Mackendricket a premier után Hollywoodba, ahol antréként leforgatta A siker édes illatát, minden idők egyik legjobb noirját.

Extrák: előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9151